Türelemre intenek

„Nekünk Mária Terézia óta van türelmünk” – vágott vissza a kedd esti gáji lakossági fórum egyik résztvevője Gheorghe Falcă polgármesternek, aki a felvetett problémák megoldására rendre türelmet kért.

A gájiaknak azonban joggal fogyott el a türelmük a két éve télen-nyáron szenvedett munkatelep miatt, amely 55 utcát érint a negyedben. Annak idején természetesen mindannyian tisztában voltak vele, hogy áldozatot kell hozni, hisz „pincétől a padlásig” újítják fel az infrastruktúrát, közüzemi hálózatokat, csakhogy amikor látják, hogy a kivitelező teljesen feltúr egy utcát, majd hónapokig feléje sem néz, és még a mentőkocsi sem tud behajtani, akkor felteszik a kérdést, hogy valóban jó kezekbe (=ICIM) került-e a kivitelezés? Nagyobb esőzésekkor víz önti el az utcákat, udvarokat, házaik megközelíthetetlenné válnak, a munkásokat irányító mérnökök pökhendiek velük, minimális támogatást sem éreznek a részükről.

Mindezek a problémák több-kevesebb sikerrel fakadtak föl a lakossági fórumon, de már a kezdésnél megkeseredett a helybeliek szája íze, mert a polgármester első kérdése ez volt: „miért vagyunk ilyen kevesen?” Pedig tudhatta volna, hogy a fórumot csak egy nappal korábban, délután jelentette be a hivatal, vagyis a keddi, aznapi lapokban jelent meg a hír.

Ennek és a zuhogó esőnek ellenére bő két tucat gáji jött el az iskola sporttermébe, hogy elmondja gondjait, s a hivatal hiába vezényelt ki nagyszámú alkalmazottat az apparátusból, végül csak kevesebben voltak, mint a helyiek.

A több mint félszáz utcában folyó felújítással kapcsolatban a fórum végeztéig az álláspontok természetesen tapodtat sem közeledtek: a hivatal és a kivitelező szerint, ha késéssel is, de minden rendben folyik és a lakosság továbbra is áldozzon, az emberek pedig rettegnek, ha arra gondolnak, hogy több utcába idén télen sem lehet majd behajtani. Hogy melyekbe, arról az ICIM képviselője nem nyilatkozott, de azt sem ígérte meg egy felvetésre, hogy télvíz idejére legalább egy vékony kavicsréteget szórnak az érintett utcákba. A lemaradás óriási, az őszi átadás helyett talán jövő nyárra készülnek el – a múlt héten kérdésünkre Răzvan Popa műszaki igazgató még a húsvétot jelölte meg –, szóval semmi jóra ne számítsanak a gájiak. A polgármester szerint az is gond, hogy az utcák szintje különböző, ráadásul a felásáskor „meglepetések” voltak, magyarán gondot okozott a talajvíz szintje, mert a terveket végző bukaresti cég ezt rosszul mérte fel.

Czégé Imre református lelkész három problémát vetett fel: a templomok előtti parkolóhelyeket, az esővízcsatornákat és a régi iskola udvarának kitakarítását, a gaz levágását. A kapott válaszokból kiderült, a parkolók benne vannak az általános rendezési tervben, s el is fognak készülni, az iskolaudvaron lévő gazt talán helyi erőkkel kellene levágni, az esővíz-elvezetés pedig egy kicsit bonyolultabb: a kivitelező hét pontot jelölt meg, ahol az udvarok lejjebb fekszenek, mint az út, és nincs zöldövezet, amely felszívná a vizet. Ezeken a helyeken külön esővíz-elvezetőket alakítanak majd ki.

Javasolták, hogy amíg elkészülnek, a kivitelezők tisztítsák ki a vízelvezető árkokat a belehordott földtől, hogy az esővíz elfolyhasson, de az is elhangzott, hogy készüljön kerékpárút a szeszgyártól az Expóig.

„Úgy fizetünk adót, mintha lenne csatornázás, leaszfaltozott utcák” – mondta a Nyugati Jelennek az egyik résztvevő, aki ezért a kapott kérdőíven rossz pontot adott az adózásról szóló kérdésre.

A gáji lakossági fórumon elhangzottak lényegét így lehetne összefoglalni: örüljenek, hogy dolgoznak, s még jobban örülnek majd, ha elkészül, akkor pedig elfelejtik a nehézségeket. Hogy közben miként kellene-lehetne enyhíteni a problémákon, azt messziről elkerülte mind a hivatal, mind a kivitelező.