„Új reformkorra van szükség”

Szerencsére román szélsőségesek ezúttal nem zavarták meg nemzeti ünnepünket Aradon, így a Szabadság-szobornál összegyűlt, körülbelül háromszáz résztvevő méltóságteljesen róhatta le kegyeletét az 1848-as forradalomban a magyar szabadságért véráldozatot hozók emléke előtt.

Sajnos azonban, évről-évre egyre fogy a magyar zászló az ünnepségeken, idén már mindössze egyetlen piros-fehér-zöld lengett a tömegben, de kokárdát is kevesen viseltek.

Az ünnepségen jelen volt, többek között Călin Bibarţ prefektus, Horváth Levente alprefektus, Nicolae Ioţcu megyei elnök, Gheorghe Falcă polgármester, Bognár Levente alpolgármester, az aradi RMDSZ elnöke, Szabó Mihály ügyvezető elnök, Costin Ionel, Teodor Velici megyei tanácsosok.

Az ünnepi beszédet Faragó Péter aradi RMDSZ-képviselő tartotta, aki a jelent a reformkorral hasonlította össze. „A reformkorral húztam párhuzamot, miközben nem tudom, nem tudjuk, hogy új reformkor előtt állunk-e. Abban azonban biztos vagyok, hogy nemzetünknek egy új reformkorra van szüksége a Kárpát-medence minden országában. Bő két évtizeddel ezelőtt megbukott egy hatalmi rendszer, most pedig végre meg kellene fogalmazni a nemzet céljait, az összefogás eszközeit.

A helyzetünk azonban sokkal bonyolultabb, mint a reformkorban volt. Mert most egyszerre van szükségünk reformkori lelkesedésre, a márciusi ifjak lendületére, de a kiegyezéshez vezető bölcsességre is. És még bonyolultabb az ügyünk, ha arra gondolunk, hogy a magyar nemzet ahány országban él, annyi féle helyzetben, állapotban van, annyi féle eszközökkel rendelkezik a céljai megvalósításához” – mondta Faragó Péter, majd egy Kölécsey-idézet margóján a magyar nemzet célkitúzéseire tért ki. „Hiszem, hogy Istennek van gondolata velünk, magyar nemzeti közösséggel itt a Kárpát-medencében. Hiszek az önökben, a minden magyarban szunnyadó összefogás-vágyban, hiszem, hogy a cél közös, és nem válunk egymás ellenségeivé.

Hiszem, hogy az RMDSZ által megfogalmazott, elmondott felemelkedési cél a szellem, a lélek és a szociális biztonság harmóniájában megvalósítható.

De azt is hiszem, hogy ma itt a Szabadság-szobrunk mellett nincs senki, akinek hitvallásában ne szerepelne a magyar összefogás.

Ha összefogunk, ha a Kölcsey Ferenc által leírt fényt látjuk, és nem egy pislákoló világosságot, akkor az aradi magyarság jövőre, tíz év múlva, egy évszázad  múlva is nagyszámban összegyűlik itt március 15-én.

Hogy emlékezzünk hőseinkre, hogy erőt merítsünk az előre nézéshez”, majd azzal zárta ünepi beszédét, hogy a célok eléréséhez mindenkinek hitet, önbizalmat, erőt és kitartást kívánt.

A magyar ünnepeinken rendszeresen jelen lévő Gheorghe Falcă polgármester kijelentette, hogy ő büszke Arad történelmére, de jelenére is, és többször is kiemelte minden aradi lakos közös munkáját, amely nélkül nem érhet célt a várost, nem fejlődhet.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Bitay Levente,  kolozsvári vezető konzul olvasta fel, Răzvan Ungureanu román kormányfő üzenetét pedig Călin Bibarţ prefektus. Ebben Ungureanu, március 15 alkalmából üdvözölte a magyarokat, párhuzamot vont Kossuth és Bălcescu ideáljai között, kifejtette, hogy a modern román állam építését magyarok, románok közösen képzelik el, a romániai magyar közösség képviselőit pedig tisztelik az ehhez nyújtott hozzájárulásukért, de kitért kormányprogramjára, amelyben kiemelt szerephez jut a kisebbségek jogainak védelme.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök üzenetét Matekovits Mihály olvasta fel. Az üzenetben az elnök kijelentette: „Huszonkét éven keresztül azért dolgoztunk mindannyian, hogy szülőföldünkön újra  megteremtsük a szabad emberhez méltó élet feltételeit. Ennek alapvető része anyanyelvünk használata, kultúránk megőrzése és gyarapítása, vallásunk szabad gyakorlása. Az emberiség történelmét nézve azt látjuk, hogy az évezredek alatt népek, nemzetek tűntek el és ma senki nem siratja őket. Ha netalán a magyarság eltűnne Erdélyből, Partiumból, Bánságból vagy az egész Kárpát-medencéből, senki nem hullatna könnyet értünk. Kétség nem férhet hozzá, hogy a jövőnkért csak mi vagyunk felelősek. Senki más. Rajtunk múlik, hogy mi fog történni holnap és holnapután, mi fog történni a következő évtizedekben.” Ugyanakkor kitért a gondokra is, amikor megemlítette, hogy „ma vannak még olyanok, akik megkérdőjelezik a jogunkat arra, hogy anyanyelvünket bárhol és bármikor szabadon használjuk”. Majd így zárta ünnepi beszédét:

„Szabadságunk és törvény előtti egyenlőségünk erre feljogosít, és ebben megerősít. Ezt akarjuk mi, és 2012 márciusában ezt kívánja tőlünk Erdély magyarsága.

Petőfi, Széchenyi vagy Kossuth követelései nem avultak el, nem ülte meg azokat 164 esztendő pora, mi több, aktuálisabbak, mint valaha. Mindaz, amit kértek, a mi kérésünk is. ’48 ifjainak harca a miénk is, az ő igazságuk a miénk, minden magyar igazsága. 164 éve, más-más eszközökkel, más-más körülmények között ugyanazért küzdünk, ugyanazon célokat akarjuk megvalósítani. Jólétet, biztonságot, szülőföldön való boldogulást akarunk, szabadságot és törvény előtti egyenlőséget. 2012 márciusában ugyanúgy, mint 1848-ban.

Március 15-e minden magyar ünnepe! Szeretnünk kell gyökereinket, a múlt történéseit ahhoz, hogy bizni tudjunk a jövőben. Tudnunk kell, hogy van remény, van, amiért harcolni, van, amiért dolgozni, van, amiért ünnepelni. Legyünk ma büszkék, hogy Erdélyben megmaradtunk, és erősek vagyunk. Legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk!”

A beszédek elhangzása, az üzenetek felolvasását követően koszorút helyezett el, többek között az RMDSZ, a prefektúra, a megyei önkormányzat, a polgármesteri hivatal, civilszervezetek, magyar egyházak, vidéki RMDSZ-szervezetek.