Újraélednek szívében a halhatatlan dallamok

A 75 éves, vadászi Köteles József vonószenésszel az Ágyán előadásra kerülő, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjáték egyik próbáján beszélgettünk. 

Maga és nagyzerindi zenészkollégája, a billentyűs Ladányi Lajos ugyanis minden szombat este odautaztak a próbára, hogy minél gördülékenyebben bekapcsolódhassanak az előadásba, amelyiken ezúttal a nagybőgőt félre téve, hegedülni fog. A nosztalgikus emlékektől könny tolul a szemeibe, amint felidézi a régi műkedvelő előadásokat, amelyekkel bejárták az egész környéket, ahol zsúfolásig megtelt kultúrházak fogadták. Akkoriban a vadászi magyarság sokkal népesebb volt, komoly színjátszó csoportot tudott kiállítani. De hát akkoriban talán az emberek is mások voltak, jobban szerették a zenét, a hangszereket, amelyeken sokan játszottak. Valamikor a saját, nyolctagú zenekarában maga volt a prímás, nagyon sok bálon, lagziban játszottak, örömet szereztek az embereknek. Maga az édesapjától tanult hegedülni, a család minden tagja játszott valamilyen hangszeren. E tekintetben nem panaszkodhat, hiszen a fia is zenész, szintetizátoron játszik. Maga viszont azt vallja, hegedülni százszor nehezebb, mint szintetizátoron játszani. Manapság, a konzervzene világában az emberek szemében leértékelődtek a hangszerek, kevesen tudnak rajtuk játszani, ezért nagyon nehéz zenészt találni. Erre jó példa az ágyai előadás, amihez az egész környéken nem találtak hegedűst, ezért 75 évesen is vállalja a prímás szerepét.

Mivel már régóta nem játszik zenekarban, e mardosó hiányérzetét vasárnap délutánonként próbálja enyhíteni, amikor a Temesvári Rádió magyar adásában magyar nótákat játszanak. Ilyenkor – hangulatának a függvényében – előveszi a bőgőt vagy a 3 hegedű valamelyikét, amelyikkel ráhangolódik a felhangosított rádióban menő népzenére. Mert nincs az a népi zenekar, amelyiknek a produkcióján nem lehetne javítani egy kis bőgő- vagy hegedűkísérettel. Ilyenkor teljesen feltöltődik, újra fiatalnak, hasznosnak érzi magát és a zenetudományát. Kotta nélkül ismeri a nótákat, ilyenkor újraélednek szívében a halhatatlan dallamok. Tulajdonképpen azért van 3 hegedűje, mert mindnek más a hangzása, meg aztán, egyik adósa a kölcsönért csak hegedűvel tudott fizetni, amit örömmel fogadott el. Meg sem fordult a fejében, hogy bármelyiket is eladja. Egyrészt, mert amúgy sem kellene senkinek, de nem is tudna elszakadni egyiktől sem. Mert aki a zene világában nőtt fel, annak a bűvöletében ette meg a kenyere javát, az 75 évesen sem sajnálja a fáradságot a műkedvelő előadásokra, nem élhet muzsikaszó, a kedvelt hangszerei nélkül.