Úrnapján ünnepli a római katolikus egyház Jézus testét és vérét, amely az utolsó vacsora történésétől veszi kezdetét. A kenyér a testet, a bor pedig a krisztusi vért feláldozva, érettünk alapozza meg az Újszövetséget. Ekkor születik meg az Oltáriszentség, ahol az ostya és a bor magában hordozza az Isteni áldozatot, amit minden szentmise alatt bemutatnak és kiszolgáltatnak a híveknek „az ő emlékezetére”. Tehát az ünnep az Oltáriszentség ünnepe is, ezt hordozza a körmenet alatt a plébános a baldachin védelmében, ezzel is megvallva és kinyilvánítva a hitünket. Őt követik a templomi zászlókat hordozó ministránsok, valamint a hívők sokasága. A körmenet alatt a kórus az alkalomhoz illő énekeket énekel, a jövendő elsőáldozók rózsaszirmokat hintenek a menet elé. Egy ministráns tömjénfüsttel igyekszik a gonoszt távol tartani a szentségtől és hordozójától, Lugoson a körmenet útvonalán négy oltár van felállítva. Az első a Szűzanya oltára a templomudvarban, a szentmise után a templomból kivonuló, a menetet alkotó hívek sokasága innen indul bejárni rendőri felvezetéssel a körmenet útvonalát. A másodikat a magyarok szent királyának, Szent Istvánnak a szobra díszíti. Itt magyarul folyik az imádkozás és az énekek is magyarul hangzanak el. Ezt követi a német ajkú hívek által emelt oltár, ahol németül folyik a szertartás. A negyedik, egyben utolsó kihelyezett oltár a román ajkú híveket illeti és a Görög Katolikus Püspökség kapujában van felállítva, ahol az ottani atyák mondanak rövid szentbeszédet, és imádkoznak román nyelven, majd román templomi énekeket énekelve vonulnak tovább a hívők. Visszaérve a menet bevonul a templomba, ahol szentségimádással ér véget az ünneplés. Álljanak itt a körmenet stációinak képei, illusztrálván annak szépségét és ünnepi nagyságát.
Langó Ferenc Attila egyh. tanácsos
Hozzászólások