Vágyak szárnyán

Sajnos, az aradi reptérre is pontosan illik az öreg Kohn bácsi híres mondása, miszerint, ha a nyilvános ház nem megy, akkor nem a bútort kell kicserélni. 

Pedig a fő tulajdonos megyei önkormányzat és a reptér vezetősége két évtizede csak „bútort cserél”, pontosabban már félévenként csökkenti a reptéri illetékeket, ám a légitársaságok szinte ingyen sem akarnak járato(ka)t indítani Aradról. Az újabb tarifacsökkentés április 1-jétől lép életbe, miután tavaly szeptemberben a megyei önkormányzat már megszavazott egy árlefaragást, de a jelek szerint hiába, mert egyetlen légitársaság sem kopogtatott értékelhető ajánlattal, így Arad továbbra is vegetál, egyetlen menetrendszerű járat sem landol a betonon.

A 2011 őszén életbe léptetett reptéri illetékek is alacsonyak voltak már, most viszont szinte ingyen kínálják a leszállást, sőt, egységesítették az alkalmi és a menetrendszerinti gépeknek a használati díjakat. Április 1-jétől az aradi reptéren a leszállási illeték már csak 3,5 euró/tonna, a beszálló utasokért fejenként 1,5 eurót, a várakozásért 0,15 euró/tonna/óra, a világításért 1,5 euró/tonna, a biztonságért 1,15 euró/utas, a tranzitért pedig 1 euró/utas összeget kérnek. Csak összehasonlításként, eddig a leszállási illeték alkalmi járatoknak 6,5 euró/t volt, menetrendszerinti járatoknak 4 euró/t, a beszálló utasok illetéke pedig 4 euró/fő volt. Sőt, ha egy légitársaság mégis arra vetemedne, hogy menetrendszerinti járatokat indítson Aradról, akkor havi 10 leszállásért már 10 százalék, 40-ért pedig már 25 százalékos díjkedvezményben részesülne. Sajnos, a díjszabás további csökkentése fűnyíróelv alapján történt, ugyanis a táblázatban szerepel, hogy egy légitársaság új célállomás beiktatásáért, forgalomtól függetlenül az első évben 50, a másodikban 40 százalékos engedményt kaphat. Csakhogy ez az ajánlat értelmetlen, hisz most nincs egyetlen, megtelepedett légitársaság sem, tehát nincsenek régiek, nem hogy „új célállomások”. És még egy összehasonlítás: Debrecenben (amely a Malév bebukása után a WizzAir figyelmébe került) a leszállási díj, a gép súlyától függően 6-8 euró/t, de a Liszt Ferenc reptéren ennek sokszorosa.

Az újabb aradi árcsökkentési határozat egy üres, vegetáló reptér esetében gyakorlatilag értelmetlen és fölösleges, hisz ha véletlenül mégis betoppanna egy légitársaság, úgyis személyre szóló tarifarendszert egyeztet majd az üzemeltetővel. Arad kiválasztása pedig nem úgy történik, hogy a légitársaságok végiglapozzák az európai repterek díjszabásainak listáját, és oda repülnek, ahol ez a költség kisebb.