Végrehajtás Tóthpál Béla ellen

Bírósági végrehajtó jelent meg ma az Aradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség lelkészi hivatalánál, hogy érvényt szerezzen a jogerős bírósági döntésnek, amely Tóthpál Béla volt lelkipásztort az egyházi ügyvitel (iratok, pecsét, adószám, archívum, könyvelés, kegytárgyak stb.) átadására kötelezi. 

Mint köztudomású, a tisztségéből fegyelmi vétség – többek között kiszakadási szándék, az egyházi vagyon hűtlen kezelése – miatt leváltott, sőt a papságból is kizárt Tóthpál ellen azért indított az egyház világi pert a bíróságon, mert nem ismerte el a fegyelmi bizottság határozatát, és nem volt hajlandó átadni a hivatalt. Közben a volt lelkész perek és rendőrségi feljelentések sokaságával próbálta húzni az időt, illetve ellehetetleníteni (vagy megfélemlíteni) az egyházi tisztségviselőket és a hívek egy részét.

Nos, ennek az ügynek a végére tett pontot látszólag az Aradi Városi Bíróság döntése (illetve az Arad Megyei Törvényszék tavaly november 23-i ítélete, amellyel jóváhagyta az elsőfokú határozatot). Azért csak látszólag vége a bonyodalomnak, mert az ítéletet ma ugyan végrehajtották részben, de még hátravan Tóthpál és családja kilakoltatása a lelkészi lakásból (télvíz idején azonban erre nem kerülhet sor), továbbá végrehajtó útján kötelezni a templom kulcsának az átadására. Hogy még kuszább legyen az ügy: 2009 nyarán Tóthpál és közvetlen pártfogói a gyülekezet vezetőségéből 29 évre átruházták a Vörös templom és a mellette lévő Luther-palota haszonélvezeti jogát az általuk létrehozott Autonóm Evangélikus Lutheránus Egyház Egyesületre, ami egy magántársaság, egy civilszervezet. Emiatt az anyaegyház hívei több mint egy éve a belvárosi református imaterembe járnak istentiszteletre.

Mindeközben az egyházat felbecsülhetetlen mértékű anyagi kár is érte – a tekintélyén esett csorbán kívül –, hiszen a Luther-palota helyiségeinek bérleti díjait nem az egyházközség, hanem az egyesület, illetve Tóthpál és üzletfeleinek cégei kapták meg, ami miatt ügyészségi vizsgálat is indult – mondta Mihai Paşca, az egyház jogi képviselője.

A Blajului utca 2. szám alatti, első emeleten található iroda ajtaján, amelyen eddig az evangélikus lelkészi hivatal felirata volt olvasható, ma már az Autonóm Evangélikus Lutheránus Egyház Egyesület felirat volt kitéve. Ez nem gátolta meg a rendőri kísérettel érkezett bírósági végrehajtót, az egyház ügyvédjét, Jakab István kinevezett lelkipásztort, Peloc Piroska megválasztott felügyelőt és Konyelicska István másodfelügyelőt, hogy a megadott címen keressék az egyházi dokumentumokat. Jantó Margit, az ingatlant használó egyesület vezetője és a lelkészi hivatal titkára nyitotta ki az ajtót, ugyanis Tóthpál Béla nem volt jelen (Jantó szerint elutazott). Tudomásunk szerint a végrehajtónak drótpostán üzent, hogy hétfőn nem alkalmas, ha lehet, jöjjenek a hét második felében…

Körülbelül háromnegyed órás győzködés után láthattak csak neki a felleltározásnak, mert Jantó Margit vagy nem tudta, hogy mit hol találnak, vagy azt állította, hogy nincs a hivatalban (például a pecsét). Csak miután Paşca ügyvéd figyelmeztette, hogy a bíróságon eskü alatt vallotta, hogy minden megtalálható az irodában, illetve az időközben behívott ügyvédjük is meggyőzte, állt kötélnek, és megkezdődhetett a munka. A végrehajtó szerint így is, úgy is megkezdték volna a birtokba vételt, az együttműködésre csak azért volt szükség, hogy ne tartson napokig a munka. Így is, e cikk írásakor még tartott a leltározás a hivatalban.

Kérésünkre Jakab István kinevezett lelkipásztor elmondta, hogy kellemetlen és nyugtalanító érzésekkel lépte át a hivatal küszöbét, de ugyanakkor úgy látja, hogy számukra pozitív végkifejlete lesz az ügynek. „Csatát és háborút is nyertünk – mondta. – Ezt az egészet hittel vállaltam fel, s meggyőződésem, hogy Isten mellettünk áll, és csakis győzelemre vezethet. Ez a birtokba vétel csak részben változtatja meg a munkánkat. Annyiban segít, hogy ha meglesz a pecsét, végezhetünk egyházi adminisztrációt. Még én sem tudom, hogy itt végzem-e a hivatali teendőket, vagy a lakásomon, ahol eddig. Az biztos, hogy ha már bejutottunk ide, senki nem fog tudni kirakni minket, de az a helyzet, hogy már nekünk is, illetve még nekik is van ide bejárásuk. Az ingóság a miénk, az ingatlan felett viszont még nekik is van rendelkezésük. Ez a megosztottság nagy nehézségeket okoz, a híveim körében nagyfokú türelmetlenség érzékelhető, de azért van remény, és tudják már, hogy az ügy pozitív elbírálásban részesült. Tóthpál Béla híveivel is beszéltem, és elmondhatom, hogy nyitottak a párbeszédre. Akik hasznot húznak mindebből, tudják, mi a helyzet, de a többiek nem. Sőt azt hiszem, a közvetlen hozzátartozói sem tudják, mi van a fejében.”