Visszatéríteni az RMDSZ-t a választóihoz

Mint köztudomású, Eckstein-Kovács Péter megpályázza a szövetségi elnöki tisztséget az RMDSZ februári nagyváradi tisztújító kongresszusán. 

A volt kisebbségi miniszter, Traian Băsescu államfő kisebbségi ügyekben illetékes tanácsadója, a Szabadelvű Kör nevű RMDSZ-platform elnöke ezáltal az első számú kihívója Kelemen Hunor kulturális miniszternek, a Markó Béla után megüresedő poszt „hivatalos” várományosának. Eckstein-Kovács Pétert arra kértük, fejtse ki, mit változtatna az RMDSZ-ben, ha megválasztanák elnöknek.

– Az ön programja a demokrácia és az autonómia köré épül. Miben más ez az RMDSZ alapszabályzatában rögzített demokratikusságnál és a célként megfogalmazott autonómiánál?

– Cifra volna, hogy ha az RMDSZ elnökjelöltjének a programja ellentétben állna az RMDSZ-ével. Nyilván nagyban hasonlít a kettő, de én a felépítésre gondoltam, és hogy gyakorlatba is ültessem a demokráciát a változásra megért területeken. Az RMDSZ a választóit képviseli, és a demokráciának az alapelve az, hogy a választók akarata szerint cselekedjünk. Ez nem mindig így történt, de ha én leszek az RMDSZ elnöke, akkor így lesz. Demokrácia-kérdés az is, hogy a döntéshozatalban mennyire kapnak helyet a területi önkormányzati képviselők, akik a legközelebb állnak a választókhoz, és akiknek többségben kellene lenniük a döntéshozatali testületekben.

– Az autonómia-törekvések új irányt vennének?

– A területi és kulturális autonómia-törekvések benne vannak az RMDSZ programjában, de én ezt kiterjeszteném – s ez az újdonság – a szervezeti életre is. Elfogadom, sőt támogatom, hogy megyei szervezetek közös célok és projektek érdekében összefogjanak, s ha kell, alakuljanak regionális RMDSZ-szervezetek, amelyek egy nagyobb régió gazdasági, társadalmi és politikai igényeit tudják megjeleníteni. Mindig éreztem az RMDSZ vezetőségében egyfajta félelmet az iránt, hogy ezek a regionális egységek túlságosan megerősödnek, és a vezetőik konkurenciát fognak jelenteni – de én nem tartok ettől.

– Ön a területi vagy a kulturális autonómia híve? Vagy ez a földrajzi fekvéstől, a magyarság számarányától függ a különböző régiókban?

– Nyilvánvalóan nagyon fontos az alulról jövő kezdeményezés, nem én akarom megmondani, hogy milyen autonómiaformára van szüksége egyik vagy másik régiónak. Nagyon komolyan veszem a területi autonómiát, és azt, hogy ez egy adott területhez kötődik, és annak minden lakosát érinti. Ezt az ügyet nagyban segítené, ha a Székelyföldön élő románok vagy romák is támogatnák a területi autonómiát. Ezért velük is meg kell ismertetnünk ennek előnyeit, hogy a magukénak érezzék, értsék meg, hogy jobban fognak élni, ha autonóm státust kap az illető régió.

– Az autonómia elfogadtatása a románokkal könnyebben menne önnek, lévén, hogy a román elnök személyes tanácsadója nemzetiségi kérdésekben? Egyáltalán, mi Traian Băsescu álláspontja ezzel kapcsolatban? Mindnyájan emlékszünk a kijelentésére, hogy a magyaroknak nem lesz autonómiájuk Romániában, de önnek tudnia kell, hogy valójában hogyan is viszonyul ehhez…

– Lehet, hogy egyesek reménykedtek abban, ha odamegyek tanácsosnak, akkor a román elnök már másnaptól autonómiapárti lesz, de erről szó sincs. Hangsúlyoztam már egyébként, hogy ha megválasztanak RMDSZ-elnöknek, lemondok az államelnöki tanácsosi posztomról. Amúgy Băsescu szerintem tett egy-két lépést előre az autonómiaügyben az elődeihez képest. A decentralizációt és az önkormányzatiságot következetesen támogatja, és román elnöktől hallani, hogy idézi a Gyulafehérvári Nyilatkozatot, miszerint Erdély népei a saját nyelvükön tanuljanak, igazgassák életüket, és anyanyelvükön folyjon az igazságszolgáltatás, véleményem szerint nagy lépés.

– Mi lenne az első dolga RMDSZ-elnökként?

– Nyilvánvalóan a konzultáció, mert ez egy nagy és bonyolult szervezet, s meg kell egyezni a döntéshozókkal. A második lépés az lenne, hogy találkozót és dialógust kezdeményeznék az RMDSZ-en kívüli szervezetekkel. Hangsúlyozom: szervezetekkel, mert a pártokkal versenyhelyzetben vagyunk, és bár lehet velük is beszélni, mégis más a viszony.

– A Magyar Polgári Párttal és – ha majd megalakul – az Erdélyi Magyar Néppárttal elképzelhetőnek tart egy esetleges választási koalíciót? Merthogy korábban kijelentette: ön számára a parlamenti jelenlét fontosabb a kormánytagságnál.

– A helyhatósági választások előtt sok egyeztetésnek nincs helye a pártokkal, de azok után elképzelhető. Bár nagyon nehéz egy ilyen koalícióban versenybe szállni, mert ezek esetében nem öt-, hanem nyolcszázalékos a bejutási küszöb, ami nagyon nehezen elérhető a romániai magyarság számára.

– Az RMDSZ-elnökválasztási versenyben ön szerint sérült az esélyegyenlőség azzal, hogy egyre több területi szervezet nyíltan támogatja az ellenjelöltet, Kelemen Hunort? Olybá tűnik lassan, hogy nem is kellene megtartani már a tisztújító kongresszust…

– Az esélyegyenlőség nem emiatt csorbult, hanem azért, mert az RMDSZ központi apparátusa, és helyenként a megyei szervezeteké is, nyíltan Hunor mellett kampányolt, illetve Hunor rendelkezésére állt az egész infrastruktúra, adatbankokhoz, közvélemény-kutatási eredményekhez bármikor hozzáfért, ami a többi jelöltnek nem adatott meg. A kampány során meg kellett harcolni ezekért. Nincs szabályozva ez a támogatási módszer. Etikai kódexet kezdeményeztem, hogy ne élhessen vissza senki a pozíciójával, de erre csak Olosz Gergely jelölttársam reflektált, Kelemen Hunor, aki a leginkább érintett, nem. Hogy nem kellene megtartani a kongresszust? Az egy dolog, hogy egyes területi szervezetek rettentő vitatható módon – nem nevezhetem törvénytelennek, mert nincs szabályozás – döntöttek a támogatásról, mert lehet, hogy a nyilvános szavazáson nem mindenki a belátása szerint voksolt, tartanak az emberek attól, hogy ha nem támogatják a pozícióban lévő jelöltet, akkor felelősségre vonják őket. Volt is rá példa, hogy a jelölt közeli „erős fiúk” rosszallották, hogy miért támogatott valaki másik jelöltet… Mindez nem jelenti azt, hogy a kongresszuson – ahol nagyon remélem, hogy lesz szavazófülke, és nem fog állni egy-egy megbízott, aki ellenőrzi, ki hogyan voksol – a küldöttek nem a lelkiismeretük szerint szavaznak majd, és akkor már nem lesz ilyen egyértelmű egyik vagy másik pályázó fölénye.

– A választási kampányban találkozott több városi és falusi tisztségviselővel. Mit mondtak a helyi tanácsosok, RMDSZ-es elöljárók: elfordultak a szervezettől a tagok, a választók a kormány népszerűtlen döntései miatt, amelyekhez – olykor kelletlenül – az RMDSZ is asszisztált?

– Nem nevezném elfordulásnak, inkább fásultságnak és eltávolodásnak. Bizony sok helyen tapasztaltam ilyesmit. Ennek egyik oka lehet a megszorító intézkedésekben játszott szerepünk, de ha több együttérzéssel kommunikáltunk volna az emberekkel, akkor nem lettek volna ilyen negatív következményei. De sok minden közrejátszik ebben: a vezetőségnek az eltávolodása a bázistól, vagy hogy a megyei középvezetőket, akik tíz-tizenöt éve a szövetségért dolgoznak, és akik a legjobban ismerik az emberek véleményét, gondjait, nem hallgatják meg. Az RMDSZ csúcsvezetőségében az önkormányzatisoknak, a megyei elnököknek az aránya csekély, a döntéseket egy szűk kör hozza Bukarestben, és a területi szervezetek gyakran nem is értenek egyet ezekkel, de nem tudnak kommunikálni az elnökséggel. Ezen kell változtatnunk.