Kamaszkorát éli a család intézménye

E kérdés előbb-utóbb az emberek jelentős százalékában felvetődik. Merthogy társas lénynek teremtődtünk. Már kora ifjúságunk meghatározó élménye a társkeresés. Keressük azt, aki kiegészít, aki támaszt nyújt, aki szeret és elfogad, s akivel szemben mi is mindezt meg tudjuk tenni. Ideális esetben fiatal felnőtt korunkra megtaláljuk a nagy Őt. Összeházasodunk és élünk boldogan. Száz, vagy akár még ötven évvel ezelőtt is, ez még teljesen reálisan hangzott a keresztény értékrendre épülő társadalmakban. Manapság azonban inogni látszik e rend. Az európai fiataloknak több mint húsz százaléka elutasítja a házasságot. Hogy miért? Erre számtalan válasz születik. Többek közt olyan, hogy a házasság csak fölösleges formaság, a jegygyűrű amolyan nyűg, ami alapján követelőzni lehet. És gyakori kifogás az idő- és pénzhiány, a karrier… S bár néhányan beismerik: félnek attól, hogy egy szinte serdülőkortól jól működő kapcsolatot megronthat a formaság. A házasság elutasításának lelki hátteréről, igazi félelmeikről általában nem szívesen beszélnek. Merthogy ez magánügy. És így igaz! Napjainkban azonban már társadalmi jelenséggé duzzadt. Válságba került a házasság, család intézménye – kongatják sokan a harangot, annál is inkább, mivel Európában a későn, sokszor immel-ámmal megkötött házasságok 40%-a válással végződik. Valóban veszélyben a család? Előnyösebb lenne az együttélés? Értéket jelent-e még manapság a házasság? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kapcsán beszélgettem Borbély Ágnes pszichológussal.Házasságkötés mint védőoltás– A házasságkötés halogatásának, illetve elmulasztásának jelenségében alapvető tényező a nő társadalmi szerepének a megváltozása. Fontossá vált számára a karrier, a szociális, politikai szerepvállalás, ezért a családalapítás, a gyerekvállalás ideje nagyon eltolódott. Másrészt e szerepkör társadalmi, anyagi függetlenséget biztosít számára. Ezért kevésbé hajlamos a kompromisszumra, elvárja, hogy a kapcsolaton belül is egyenlő partnerként kezeljék, társa hozzá hasonló mértékben vegye ki részét a gyermeknevelés, háztartás feladataiból. A férfitársadalom azonban a jelek szerint képtelen lépést tartani ezzel a változással, a nő új igényeivel. S míg az együttélés során látszólag igyekszik elfogadni ezeket, a házasságkötés, gyerekvállalás után gyakran erősödik benne az immár alaptalan patriarchális szemlélet. Innen származik a mai házasságokban a legtöbb konfliktus. Persze az eddigi válóokok sem mentek ki divatból: önbizalomhiány, az ebből adódó féltékenység, alkoholizmus, anyagi gondok, szülői beleszólás stb. – Említette a női emancipációt. Ez az egyetlen oka a házasságok halogatásának?– Ó, nem! Számtalan egyéb gyakorlati, lelki oka lehet. Például viszolygás a hivatalos eseménytől, „lakodalomfóbia”. De akár menekülés a felelősségvállalás elől, beteges önzőség, és időhiány, lakásgondok, anyagi probléma, karrier…– Régen a házasságkötés egyfajta megerősítését jelentette a kapcsolatnak, az egymáshoz való kötődésnek. Ez manapság még fennáll?– Családja válogatja. Ha mindkét fél kötődő típus (ez főleg otthoni nevelés és szülők kapcsolatának a függvénye), akkor a kapcsolat, hivatalossá tételével, megszilárdul. Úgy is mondhatnám, ez egyfajta jelzés a külvilág felé is, hogy: ásó, kapa, nagyharang választhat el minket. Ha viszont csak az egyik fél kötődő típus, akkor az évek során nagyon meg kell küzdenie társa kétkedéseivel. Azt pedig bárki el tudja képzelni, hogy mi lesz abból a házasságból, ahol egyik fél sem gondolja komolyan a hosszú távú áldozatvállalást a kapcsolatért, egymásért, s csupán a hirtelen fellángolt szerelem viszi őket házasságkötésre. Hogy egy divatos hasonlattal éljek: a házasságkötés olyan a partnerek számára, mint az influenzaoltás. Ha jól időzített, és egészséges ember kapja meg, akkor jelentős mértékű védelmet nyújt – az influenzára. De megbetegedhet más vírusoktól. Vagy kiderülhet, hogy allergiás egy hatóanyagra… Vagy elütheti az autó… Szóval, nem biztos, hogy pusztán a házasságkötés megerősíti a partnerek kapcsolatát, bár lelkileg, társadalmilag bizonyos védettséget nyújt a negatív hatások ellen. Ráadásul az említett rizikófaktorok a házasságkötés nélküli együttélés során is felléphetnek.A birtoklás pusztít, a harmónia megtart– Néhányan úgy vélik: a hivatalos házasságkötés véget vet a szerelemnek. Valóban több az odafigyelés az együttélés idején? És több a szabadság?– Véleményem szerint, ha egy pár képes évekig együtt élni, akkor akár össze is házasodhatott volna, mert azt jelenti, hogy összeillenek. Mégis volt rá példa, hogy több- évi együttélés után összeházasodó pár, rövid időre az „igen” hivatalos kimondása után elvált. Nagy szerepe van itt az említett szabadság kérdésének és a birtoklási vágynak. A lelkileg egészséges felnőttek nagy része meg tudja osztani életterét, tárgyait, vagyonát partnerével. Persze, ha lehetősége van ezt önként tenni. Ám ha a másik jog szerint akarja birtokolni őt, ez súlyos konfliktus forrásává válhat. – És mi van a gyerekekkel? Sok pár a gyerekvárás idején házasodik össze. De van, aki ilyenkor sem. Befolyásolja a gyermek lelki fejlődését a szülők kapcsolatának e vetülete?– Lelki szempontból a gyermeknek a legfontosabb a szülők közti harmónia. Ez az, amit a gyermek elsősorban tapasztal. Persze kamaszként felteheti a kérdést, hogy ha már ennyire szeretik egymást a szülei, miért nem házasodnak össze? Vajon el akarnak válni? Van valami titok, amiről nem tud? Egyszóval meginoghat a bizalom- és biztonságérzete. Társadalmi szempontból pedig valós tény, hogy fokozott biztonságot nyújt a gyermeknek az, ha „szabványos” házasságból születik.– Jelenleg sokan úgy vélik: veszélyben a házasság intézménye. Ez hogyan érintheti a társadalmat, illetve a családok életét?– Az európai társadalom a keresztény értékrendre épült. Ebben a család biztosítja a társadalom magját és az évezredek során ez elég szilárd szerkezetnek bizonyult. Most valóban ingadozni látszik az értékrend. Én azonban optimista vagyok, és úgy gondolom, hogy ez az időszak olyan a család intézményének a történetében, mint az embereknél a kamaszkor. Egyfajta lázadással, kétkedéssel teli időszak, aminek a végén az ember, ez esetben a társadalom, a család önmagára talál. Tisztázódik, hogy kinek mi a szerepe és kialakul a rend. Lehet a kötelék formája átértékelődik, a lényeg azonban, véleményem szerint, marad. Hiszen az embernek alapvető igénye, hogy tartozzon valakihez, hogy megossza életét egy másnemű társsal, hogy szeressék és szerethessen. Erre pedig a klasszikus értelemben vett család ideális keretet biztosít.Továbbra is várjuk hozzászólásaikat e témához, melyekből igény és lehetőség szerint külön összeállítást közlünk. Két hét múlva viszont új téma kerül terítékre a Családi körben. „Ünnep a családban” címszó alatt keressük a választ arra, fontosak-e számunkra az ünnepek. Mit, hogyan szoktunk megünnepelni? Hozzászólásaikat a csalad@nyugatijelen.com e-mailre vagy a dévai szerkesztőség postacímére várjuk.