A 21. század, egyben az évezred első magyar operettje

A Budapesti Operettszínház november 17-én, 18-án és 19-én bemutatja Pejtsik Péter–Orbán János Dénes Az Orfeum mágusa című nagyoperettjét. 
Interjú Dolhai Attilával, Somossy Károly szerepének megformálójával.

Hogyan kerülhet közel a mai kor nézőihez az Operettszínház elődjének tekintett Somossy Orfeum százéves legendája?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Bár modernebb a világ körülöttünk mint akkor, újabb és újabb technikai eszközök állnak a rendelkezésünkre, mégis azt gondolom, hogy nem élünk máshogyan, mint Somossy Károly, a mulatókirály, a maga korában. Bennünket is hasonló vágyak fűtenek és hajtanak előre, mint ami őt, vagyis az önmagunkban megfogalmazott célok elérése és megvalósítása. Legyen az egy kötet megírása, egy festmény megalkotása, vagy éppen egy vállalkozás létrehozása, mi is elszántan, megszállottan, szenvedélyesen akarjuk, hogy sikerüljön mindaz, amit elképzeltünk magunk elé. Ilyen értelemben Somossy története nagyon is mai és jelen idejű, hiszen neki sikerült, amiről manapság mindannyian álmodunk. Létrehozta élete nagy művét.

Mi fogott meg Somossy Károly szerepében?

Sok mindent említhetnék, ami szimpatikus a személyiségéből, például az eltökéltsége. Fontos karakterjegynek tartom benne, hogy végtelenül kitartó. Ez korszaktól, életkortól és egyéntől függetlenül irigylésre méltó. Érdekes azon gondolkodni, hogy miféle belső tűz, mágia kellett ahhoz, hogy végig járja a saját útját, kiteljesedjen, majd végül lemondjon mindarról, amit megteremtett. Vajon manapság képesek vagyunk-e elengedni a saját vágyainkat egy magasabb rendű cél érdekében? Ez a kérdés napjainkban is aktuális, éppen ezért könnyen tudunk azonosulni a Somossy Károlyéhoz hasonló élethelyzetekkel. Mindemellett pedig egyfajta sajátos elegancia jellemzi, ami fanyar, önironikus humorral párosul. Jól játszható szerep, a sokféle szerelmi viszonyával mondhatni alfahím is egyben. Egyébként az egész szüzsé jól sikerült és a zenei anyag is dúdolni való, nincs is kis szerep a darabban, mindenkinek szép feladatok jutnak az előadásban.

Említetted a zenei anyagot, különleges premierre készültök, hiszen Az Orfeum mágusa operettként lesz látható.

Valóban nem megszokott, hogy operett ősbemutatót tartson egy zenés színház. Igaz, hogy klasszikusabb zenei formákkal bír, mint például a musical, de ma, a 21. században is ugyanúgy érvényes, hiszen a nézőkhöz is különböző életszakaszaikban más és más műfaj és stílus kerül közel. Gondoljunk csak bele, hogy akik lázadó tinédzserként kitombolják magukat egy rockkoncerten, az István a királyon vagy egy vagány, lendületes, mai musicalen, azok a családalapítás és az egzisztenciájuk megteremtése után már közel sem biztos, hogy újra olyan zenei élményre vágynak, mint tizenöt-húsz évvel korábban. Minden életkornak megvannak a nótái, számai, amiket szívesen hallgatnak. Az operett bemutatóinkat sok fiatal látogatja – ami nekünk természetesen nagy öröm –, de mégis, inkább a harmincas éveik közepétől jellemző, hogy rendszeresen színházjegyet váltanak egy-egy operett előadásunkra. Úgy érzem, hogy szeretik, ha nevethetnek a poénokon, ha ismerős dallamokat hallhatnak, és az se baj, ha kicsit sírva vigadnak. A magyarok imádnak mulatni, és ezt az élményt az operett megadja nekik. Már vagy száz éve azt sulykolják, hogy leáldozóban van a műfaj csillaga, de a tinédzserek idővel fiatal felnőttek, majd középkorúak lesznek, éppen ezért azt gondolom, hogy az operettnek mindig lesz közönsége.                      (origo)
*** 
A Kossuth- és egyéb díjakkal kitüntetett (erdélyi származású) Orbán János Dénest, a szövegkönyv és a dalszövegek íróját az aradi közönség is jól ismerheti, minthogy sokszor járt mifelénk, legutóbb, nemrégiben, az Irodalmi Jelen díjkiosztó ünnepségén. Akkor halhattunk tőle a legújabb – a 21. század sok-sok évtized után – első operettjének tervéről és előkészületeiről.