Az idő múlása öregedéskor

Robert Ornstein pszichológus még az 1960-as években Az idő tapasztalatáról című könyvében felvázolt kísérletsorozatban mutatta be, hogyan alakíthatja az idő érzékelését az, hogy mennyi új információt fogad be és dolgoz fel az elménk az életkor előrehaladásával. Az idő múlása és az öregkor közötti összefüggéseket vizsgálva ehhez hasonló következtetésre jutott egy újabb átfogó tanulmány is.

Az idő múlása a legtöbb idős ember számára gyorsabbnak tűnik az évek előrehaladtával, mint fiatalkorukban. De miért van ez így? Van néhány elmélet, ami megmagyarázhatja az öregedés és az idő érzékelése közötti összefüggést.

Az idő érzékelésének változásával kapcsolatos hipotézis abból indul ki, hogy mennyi új információt fogadunk be az életkor előrehaladtával.  Ornstein volt az első, aki az 1961-ben kiadott munkájában vizsgálta ezt a problémát. Az egyik kísérletében különböző érdeklődést kiváltó diagramokat mutatott be az önkénteseknek, mielőtt arra kérte őket, hogy becsüljék meg, mennyi idő telt el. Bár a kísérlet során az összes diagramot egyforma ideig mutatták az alanyoknak, a kísérlet résztvevői mégis arról számoltak be, hogy az érdekesebb mintájú diagramok hosszabb ideig voltak megjelenítve, mint a kevésbé érdekesek. 

Ornstein egy másik kísérletben arra kérte meg az alanyokat, hogy különféle mennyiségű információt – elsősorban kattanásokat és háztartási zajokat – tartalmazó hanganyagot hallgassanak meg, majd megkérte a kísérletben részt vett személyeket: becsüljék meg, mennyi ideig hallgathatták a felvételt. Ahol több információ volt – például, ha sokkal több volt az egymást követő kattanó zaj –, az alanyok arról számoltak be, hogy ez hosszabb ideig tartott az ingerszegényebb részeknél.

Felnőttkorban tényleg rövidebbek az évek?

„Az elmélet szerint minél idősebbek leszünk, annál jobban ismerjük a környezetünket, így nem vesszük észre az otthonunk vagy a munkahelyünk környezetének részleteit” – nyilatkozta dr. Christian Yates, a Bath-i Egyetem vezető oktatója a The Conservation szaklapnak. Ezzel szemben a gyerekek részére minden újdonságnak számít. Gondoljunk csak bele, mennyire izgatottak, ha felszállnak a vonatra és szinte mindent azonnal észrevesznek az ablakon át figyelve a környezetet, miközben azok, akik például ingáznak, alig szentelnek figyelmet ezekre a dolgokra. „Ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek sokkal több agyi energiát kell fordítaniuk arra, hogy újrakonfigurálják a külvilágról alkotott gondolataikat” – magyarázza Yates. „Az elmélet azt sugallja: ez az érzékelési folyamat az idő múlása szempontjából lassabb a gyerekeknél, mint a rutinban ragadt felnőtteknél” – fűzi hozzá dr. Yates.

Egy 2019-es tanulmányban felvázolt teória hasonló következtetésre jutott, vagyis, hogy az elménk milyen gyorsan dolgozza fel a képeket ahogy öregszünk, alapvetően a befogadott információk mennyiségétől függ – idézi az Ilf Science tudományos portál. „Az emberek gyakran meglepődnek azon, mennyi mindenre emlékeznek azokból a napokból, amelyekben még örökké tartónak tűnt a fiatalságuk” – mondják Adrian Bejan és J.A. Jones, a Duke Egyetem professzorai. – Nem arról van szó, hogy ezek a fiatalkori élményeik sokkal mélyebbek vagy tartalmasabbak lettek volna, csupán arról, hogy ezeket sokkal intenzívebben dolgozták fel. Ahogy az öregedés hatására az idegek és a neuronok is öregszenek, tovább tart a jelek feldolgozása, mint fiatalon.

Egyre rövidebbek...

„Az emberi elme érzékeli az idő változását, amikor az észlelt képek megváltoznak” – magyarázza Bejan. „A jelen azért különbözik a múlttól, mert a mentális látásmód megváltozott. Fiatalkorunkban úgy tűnt, hogy a napok tovább tartanak, mert a fiatal elme egy nap alatt több képet fogad be, mint ugyanaz az elme idős korában” – mondja Adrian Bejan. Egy másik elképzelés szerint egy adott időszak (például egy hónap) azért tűnhet rövidebbnek, mivel több időt tapasztaltunk annak összehasonlítására. „Az arányelméletnek intuitív értelme van, ha figyelembe vesszük, hogy egy 75 éves ember életében egy év sokkal gyorsabban múlónak tűnik, mint egy tízéves fiatal életében tovatűnő év” – nyilatkozta Irish Muireann és Claire O’Callaghan idegtudományi kutató a The Conversation szaklapnak. 

„Az emlékezetben lehet az időérzékelés kulcsa, mivel úgy gondoljuk, hogy emlékeink tisztasága formálja az idővel kapcsolatos tapasztalatainkat” – fűzik hozzá a kutatók. Miközben az életkor és idő, illetve az idő és a memória, a pszichológiai idő jelenségét több kutatócsoport is vizsgálja, kialakult egy közös konszenzus, mely szerint az időérzékelésünket az öregedés során szerzett új és érdekes tapasztalatok mennyisége változtatja meg. Minél több élményt próbálunk meg begyűjteni és elraktározni az idős korunkban, annál inkább lelassulhat az idő múlásának az érzékelése is.

Összefoglalva:

– egyszerre több információ befogadása lelassítja az idő érzékelését,

a fiatal elme adott idő alatt több képet tud feldolgozni, mint az öregedő memória,

– az öregedés és az idő gyorsulása  a befogadott információk mennyiségétől függ. (Az origo.hu nyomán)

***

A fenti, olykor talán „túl tudományosnak” tűnő szövegből az tűnik ki, hogy az idős emberek számára az idő gyorsabban telik.

Tényszerűleg nem, szubjektív értékelésben egyértelműen igen.

Manapság a „szépkorúak” (gratulálhatunk a kifejezés kitalálóinak!) érzékelésük szerint valóban gyorsabban telik az idő. (szerk.)