Egy különös hegedűvirtuóz Aradon

A klasszikus zene határait feszegető világjáró művész lépett pódiumra a Kultúrpalotában. Roman Kim olyan kivételes előadóművész, aki kiváló tanárainak, mestereinek tanítását arra használta fel, hogy túllépjen a zenei világ nagy koncerttermeiben fellépő előadók hagyományos módszerein. Nem véletlenül tartják őt korunk egyik „legvitatottabb”, „legellentmondásosabb” hegedűművészének.

Roman a legmagasabb fokon tudja azt, ami a legnagyobbak sajátja: bravúros technika, virtuozitás, kristálytiszta hangzás. Ám ezeken túllépve egész sor, merőben új és meglepő technikai fogással is él: akár fogával is megpengeti a hangszerét, amelynek dizájnját maga tervezte. Hangszere nem híres olasz nagymesterek műhelyéből került ki évszázadokkal ezelőtt, hanem egy mai kölni hegedűkészítő műhelyéből, húrjait a mindössze 27 éves művész kísérletezte ki.

Ráadásul olykor „prizmaszemüvegben” játszik. (Aradon is használta.)

Szóval a Kazahsztánban született, jelenleg Kölnben élő, dél-koreai-tatár-belorusz gyökerű Roman forradalmár a javából a zene világában.

Lehet, hogy újításait idővel befogadja a művésztársadalom. Lehet, hogy olyan ellentmondásos és küzdelmes lesz a pályája, mint a hangversenyzongorákat megújító, sajátos hangszert tervező Bogányi Gergelyé.

A neki köszönhető élmény azonban vitathatatlan és maradandó.

A nagyváradi Michael Haydn kamarazenekar erdélyi körútja során hallhattuk szombat este ezt a rendkívüli hangversenyt, amelynek koncertmestere, Nagy Kálmán is rangos előadóművész és karmester. A csembalóra emlékeztető hangszeren közreműködő szlovén Jura Gorucan is több nemzetközi verseny kitüntetettje. Karmestere a tajwani Brian Liao volt. Az együttes névadója pedig a nagy Joseph Haydn testvéröccse, Michael, aki Nagyváradon 1760-ban zenekart alapított. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Aradon az 1890-ben létrehozott és évtizedekig működő Philharmonia Egyesület múltját csak a helytörténészek jegyzik. Holott a Filharmónia létét onnan kellett volna nyilván tartani, nem 1948-tól. Ezt annak idején, a nagy államosítások eksztázisában Aradon elfuserálták, és így maradt.

Szóval, Roman Kim muzsikáját a teremben lévő zenebarátok is szinte eksztázisban hallgatták végig, és percekig állva tapsolták. Sajnos meglepően kevesen voltak a teremben.

A váradi kamarazenekar és a világhírű művész turnéjának népszerűsítésében valami sajnálatos hiba került, és pár nappal az évadzáró hangverseny után nagyon kevesen hallgathatták ezt a szerénynek tűnő a „negyed háznak” is teljes odaadással játszó, újító szellemű virtuóz muzsikust. Pedig olyat produkált, amit aligha volt alkalmunk ez idáig Aradon hallgatni. Elkápráztatott.

És csak sajnálni tudom, hogy az aradi zenebarátok közül sokan hiányoztak.

Nem tudták, nem tudhatták, miről maradtak le.