Erdély 2020 és a lengyel példa

Európai Uniós tagságunknak az ötödik évfordulója nemrégiben múlt el, az évforduló pedig mérlegkészítésre is kiváló alkalmat ad, Románia esetében jelentős pozitívumokat és negatívumokat lehet mérlegelni. 

Az EU-s források felhasználása egyike a legfájóbb negatívumoknak: tíz százalék alatti teljesítményünkkel sereghajtók vagyunk. Az Európai Unióban van azonban jó példa is, Lengyelországban az uniós források felhasználása jóval meghaladja a húsz százalékot, a leszerződött összegek, pedig már a százszázalékos teljesítményhez közelednek. Érdemes megvizsgálnunk, hogyan lehet hasznosítani Romániában a lengyel modellt. Véleményem szerint Lengyelország követendő példa lehet számunkra, az RMDSZ Gazdasági Tanácsa által javasolt Erdély 2020 – a szülőföld EU-forrásokra alapozott intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésének közös stratégiai kerete és fejlesztési terv felépítésének filozófiája már ezt a megközelítést alapozza meg.

Románia gyenge felhasználási teljesítményének számos magyarázata van, de most egyetlen okra térnék ki. Az Európai Unió 2007–2013 közötti költségvetési időszakában vagyunk, Románia ennek a hétéves időszaknak a tervezését 2005–2006-ban végezte el, közvetlenül az EU-s csatlakozásunk előtt. A kormány által előterjesztett Országos Stratégiai Referencia Keret érdemi konzultáció mellőzésével jött létre. Az eredmény pedig az, hogy a jelenlegi tervezési időszak végéhez közeledve sok olyan pályázati célterület van, ahol a benyújtott formailag helyes pályázatok által igényelt összeg akár tízszerese a lehívható pénzösszegeknek, ugyanakkor számos olyan célterületre is van példa, ahol a benyújtott pályázatok által igényelt pénz csupán a töredékét jelentik a rendelkezésre álló keretnek. Ez a helyzet nyilvánvalóan bizonyítja azt, hogy a 2006-ban összeállított terv nem tükrözte a reális igényeket, a tervezők nem ismerték és valószínűleg nem is voltak kíváncsiak a helyi igények mértereire, a helyi és regionális prioritásokra.

Mit mond a lengyel példa?

Egy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által összeállított tanulmány a következőket állapítja meg: „A lengyel kormány, a regionális fejlesztési minisztérium által, szoros partneri kapcsolatot alakított ki a civil társadalommal. Ez a folyamat a 2007–2013-as tervezési időszak prioritásairól szóló széles társadalmi konzultációval kezdődött 2005-ben.” A lengyel kormány uniós alapokkal kapcsolatos döntéseit egyetlen központi minisztérium hozza meg, ez a regionális fejlesztési minisztérium, ez a fajta központosított koordináció biztosítja a hatékonyságot. A „centralizmust” viszont ellensúlyozza a döntés, amely szerint az uniós források huszonöt százalékát közvetlenül a lengyel régiók (vajdaságok) kezelik. A vajdaságok közvetlenül tárgyalnak az Európai Bizottsággal az erről szóló hatásköröket Lengyelország, még a csatlakozási tárgyalások során kivívta.

Románia kormányában tavaly létrejött az európai alapok minisztériuma, ennek hatásköre viszont, véleményem szerint távol áll a reális koordináció megvalósításától. Remélhetőleg ezt az első lépést továbbiak fogják követni és az európai alapok miniszterének pozíciója erősödik a kormányban, miniszterelnök-helyettesi (államminiszteri) beosztást kap és azzal együtt politikai súlyt arra, hogy legalább esélye legyen a szükséges koordináció megvalósításának.

Lengyelország jövőbeni sikere már most megelőlegezhető, hiszen az Uniós finanszírozások 60%-a az innováció, az oktatás és az információs-technológia területeit célozta, a fennmaradó összeg az ország azonnali szükségleteit fedezte az infrastruktúra-fejlesztés révén, kiemelten utak és vasutak építésében és felújításában. A prioritások megállapítása a legnagyobb kihívás minden tervezési folyamatban, az RMDSZ éppen ezt a helyzetet felismerve indított konzultációt az Erdély 2020 fejlesztési terv megalkotásával. Az Erdély 2020 fejlesztési terv legfontosabb célkitűzése a reális prioritások megállapítása, amelyeknek harmonikusan kell tükrözniük a rövidtávon megoldandó problémákat, de ugyanakkor Erdély hosszú-távú érdekeit is.

Ami a régiók szerepét illeti a hatékony regionális fejlesztésben, Romániában eddig egyedül az RMDSZ dolgozott ki és hozott nyilvánosságra olyan gazdaságilag megalapozott javaslatot, amely a jelenlegi régiókat új, kisebb, fokozott gazdasági és társadalmi kohézióval rendelkező, közigazgatási hatáskörökkel bíró és választott regionális tanácsok által vezetett régiókkal helyettesítené. 2007-ben tett javaslatunkat fenntartjuk jelenleg is és támogatjuk úgy a közigazgatási, mint pedig a regionális struktúra megújítását, a választások nyomán létrejövő új parlamentben.

Romániának 2007–2013 között 31 milliárd euró összegű európai finanszírozás állt rendelkezésére. Az Európai Bizottság által megállapított szabályok szerint országunk még nem veszített el pénzalapot, de ennek a veszélye 2012 végétől már fennáll. Az összeg nagyságrendjét úgy érzékelhetjük leginkább, ha arra gondolunk, hogy Románia tavalyi költségvetési bevételei körülbelül 40 milliárd eurót tettek ki. Ez azt jelenti, hogy hét év alatt egy éves bevétellel egyenértékű támogatást nyerünk. Más megközelítésben, a sikeres és teljes lehívás évente 1,5-2 százaléknyi közvetlen GDP növekedést eredményezhet. Számításaink szerint a következő évtizedben, Romániában a fejlesztésre szánt összegek harminc százaléka származhat az EU vissza nem térítendő támogatásaiból. Ez a tétje a 2014–2020-ig terjedő uniós költségvetés jó tervezésének.

Ez a tétje az Erdély 2020 fejlesztési tervnek.

Winkler Gyula,

Brüsszel, 2012. január 31.