Hihetetlen eredménnyel zárultak a méhek IQ-tesztjei

Mindannyian tudjuk, hogy a méhek fontos szerepet töltenek be a növények beporzásában, és a jót tesznek a biológiai sokféleségnek, de egyre több bizonyíték van arra, hogy mindemellett okos, érző és egyedi lények.A méheket már az ókori egyiptomiak is tisztelték, Shakespeare dicsérte őket, míg Micimackó rettegett tőlük. Ma már szemléletes bizonyítékaink vannak arra, hogy a méhekben van bizonyos szintű tudatosság, és hogy éreznek, illetve érzelmi állapotaik vannak – mondta Lars Chittka, a londoni Queen Mary Egyetem érzékszervi és viselkedésökológiai professzora a The Guardian online portáljának.A szakember már kb. harminc éve foglalkozik a méhek tanulmányozásával, és világszerte azok érzékszervi rendszereinek és megismerésének egyik vezető szakértője.A július 19-én megjelent The mind of a bee című legújabb könyvében a tudós azt állítja, hogy a méheknek szükségük van a védelmünkre azért is, mert érző lények – és az embereknek etikai kötelességük biztosítani a túlélésüket.Tudnak számolni, felismerik az emberi arcképeket, megtanulhatják az egyszerű eszközhasználatot és az elvont fogalmakat.A szakember bizonyította: a méheknek vannak érzelmeik, képesek tervezni és dolgokat elképzelni, miközben felismerik önmagukat mint a többi méhtől eltérő „egyedi entitást”. Ezeket a következtetéseket a professzor a nőstény dolgozó méhekkel laboratóriumban végzett kísérleteiből vonta le.Amikor lehetőséget adtak nekik a választásra a különböző arcok közül, de jutalmak nélkül, és megfigyelték: most melyiket választják, akkor a különféle arcok sorából megtalálták a megfelelőt.Mindössze egy-két tucat gyakorlásra volt szükségük ahhoz, hogy „jártas arcfelismerővé váljanak” – mondta a professzor.A számolási kísérletben a kutatók arra tanították a rovarokat, hogy három azonos tereptárgy mellett repüljenek el a táplálékforrás felé. Miután megbízhatóan odarepültek, vagy növelték, vagy csökkentették az azonos távolságra eső tereptárgyak számát. Ha a kísérlet során a tereptárgyakat közelebb helyezték el egymáshoz, a méhek hajlamosak voltak korábban leszállni, mint korábban, és fordítva.Mivel a tereptárgyak azonosak voltak, a szakemberek biztosak lehettek benne, hogy a méhek nem egy bizonyosat azonosítanak, amikor eldöntötték, hogy milyen messzire kell repülniük. Tényleg csak a tereptárgyak számának megszámlálásával találhatták meg a megoldást – elemezte a történeteket a kutató. – A méhek képesek voltak elképzelni, hogyan fognak kinézni dolgok: például vizuálisan azonosíthattak egy gömböt, amelyet korábban csak a sötétben érzékeltek és fordítva.Hozzátette: megértették az olyan elvont fogalmakat is, mint hogy valami „ugyanaz” vagy „más”.A professzor „furcsa, zseniális méhekről” is beszámolt, amelyek valamivel jobban teljesítettek, mint a kolónia összes többi egyede, vagy az összes többi tesztelt méh.Lars Chittka felfedezte, hogy ezek a rovarok úgy tanulnak a legjobban, ha megfigyelik, hogy más méhek hogyan teljesítenek sikeresen egy feladatot, így „ha egyszer egyetlen egyedet kiképeznek a kolóniában, a készség gyorsan elterjed az összes méhre”.Ám amikor a tudós szándékosan kiképzett egy „bemutató méhecskét”, hogy egy feladatot kevésbé optimálisan hajtson végre, akkor a „megfigyelő méh” nem egyszerűen leutánozta a látott „akciót”, hanem spontán módon fejlesztette a technikáját ahhoz, hogy megoldja a problémát, és hatékonyabban elvégezze a feladatot.Az új tanulmány szerint ez nemcsak azt mutatja meg, hogy a méhek „szándékosan cselekednek”, vagy hogy „tudatában vannak annak, hogy mi a kívánatos cselekedeteinek eredménye”, hanem azt is, hogy a fejükben van egy „gondolkodási forma”.Ez egy belső modellezése lehet annak, hogy „hogyan fogom elérni a kívánt eredményt?”, ahelyett, hogy csak kipróbálnám – magyarázta Lars Chittka professzor.A kutatás ezen fázisában a szakember elkezdett azon töprengeni, vajon az ilyen intelligens lényeknek vannak-e érzéseik.Egy kísérletben a méheket szimulált póktámadásnak tették ki, miközben azok egy virágra szálltak.Utána egész viselkedésük megváltozott. Tétovázni kezdtek, hogy rászálljanak-e a virágokra, mindegyiket alaposan megvizsgálták, mielőtt úgy döntöttek, hogy tesznek egy próbát. A rovarok még napokkal a támadás után is ugyanezt a szorongó viselkedést tanúsították. Néha úgy reagáltak, mintha szellemeket látnának; vagyis megvizsgáltak egy virágot, és akkor sem szálltak arra, ha nem volt rajta pók.A szakemberek szerint úgy viselkedtek, mintha egyfajta poszttraumás stresszbetegségben szenvednének: idegesebbnek tűntek, és bizarr pszichológiai hatásokat mutattak, ami negatív érzelemszerű állapotot jelez.     (ORIGO)