Megemlékezés a madéfalvi veszedelem évfordulóján

Több mint 250-en vettek részt szombaton a Hargita megyei Madéfalván a madéfalvi veszedelem évfordulóján, az 1764-es vérengzésre emlékezve, amikor Habsburg-csapatok székelyek százait gyilkolták le.

A madéfalvi templomban tartott istentisztelet után a megemlékezés résztvevői, köztük Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ szövetségi elnöke az emlékműhöz vonultak, amelyet a császári seregekbe való bevonulást megtagadó szabad székely határőr mártírok emlékére állítottak. Kelemen Hunor felidézte a 248 évvel ezelőtti események jelentőségét, és arra szólította a jelenlévőket, ne feledjék el soha, miért áldozták életüket őseik.

„Sokféleképpen értelmezhető a történelem, de a legfontosabb az, hogy a 248 évvel ezelőtti tragikus események után azok a székelyek, akik megmaradtak, találtak erőt és volt kitartásuk elölről kezdeni az életet, és felépítették porig égetett házaikat, településüket, azt, ami bármely ember számára, bármely család számára az otthont, a hazát jelenti. Újjáépítették és újrakezdték az életet. A szabadságszeretet, az önrendelkezéshez való ragaszkodás közel 250 évvel ezelőtt is erősebb volt, mint az elnyomás, a Bécsből diktált rendeletek. Minden ember, minden közösség számára ez azt kell, hogy jelentse: ha szabadon akarsz élni, nem kötsz olyan kompromisszumokat, amelyek aztán lehetetlenné teszik a szabad életet” – mondta Kelemen Hunor.

Korodi Attila parlamenti képviselő azt mondta, január 7-e meghatározó dátum, határkő, amelynek üzenete maga a székelység fennmaradása.

Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál emlékeztette a résztvevőket: „nagyon fontos, hogy megőrizzük nyelvünket és kultúránkat, bárhol is lennénk a világon”.

A beszédeket követően virágkoszorúkat helyeztek el a Siculicidium emlékművénél, a rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.

A történészek szerint a madéfalvi veszedelem (latinul Siculicidium, azaz „székelygyilkolás”) tömegmészárlás volt, 1764-ben az osztrák seregek meggyilkolták a lázadó székelyeket, akik nem voltak hajlandók az újonnan létrehozott határezredekbe bevonulni. A mészárlást Nicolaus von Buccow, Erdély császári kormányzója rendelte el.

A korabeli hivatalos adatok szerint a halottak száma 200 volt, de az események kivizsgálására és a „lázadók” megbüntetésére kiküldött Michael Conrad von Heidendorf katonai ügyész 400-ra becsülte a halottak számát.

A vérengzés után székelyek ezrei – némelyek szerint számuk öt székely falu népességének felelt meg – a hegyen túlra, Moldvába menekültek, ahol néhány év után sokan a gyimesi és a Szeret partján fekvő csángó falvakban, illetve a bukovinai székelyek öt falujában telepedtek meg.

A mártírok emlékére állított madéfalvi Siculicidium történelmi emlékmű, Tamás József csíkszeredai építész tervei alapján készült, 1905 októberében avatták fel.

(Mediafax)