Nyolcvankilenc évet éltek

Pár napja elhunyt Sir Roger George Moore angol színész, producer. Októberben lett volna 90 esztendős. A Sir (nem tévesztendő össze a Sire, csak uralkodóknak járó megszólítással) angol nemesi titulus, a legalacsonyabb (lovag, kizárólag a keresztnévvel használják), de aki Sir, az már valaki a hagyományos brit társadalomban.

E sorok írója nem biztos abban, hogy Sir Roger igazán nagy színész lett volna – az biztos azonban, hogy nagyon ismert és népszerű volt James Bond (a 007-es ügynök), Simon Templar (Az Angyal), Lord Brett Sinclair (Minden lében két kanál) szerepében, ez utóbbiban a magyar gyökerű Tony Curtis partnereként. Leghíresebb filmszerepe talán mégis az Ivanhoe sorozat. Aki kétségtelen: annak idején hatalmas népszerűségnek örvendett, és nagyon sokan várták újabb megjelenését a képernyőn.

Egyébként jó félszáz filmben szerepelt, miután sokféle foglalkozást kipróbált. 1945-tól volt színész, 1952-ben Hollywoodban járt, 1956-tól a BBC tévésztárja. A James Bond-filmek után már nemigen szerepelt emlékezetes filmben.

Négyszer nősült, három gyermeke született.

***

Volt idő, amikor szinte naponta szerepelt a hírekben, tévéműsorok kedvelt vendége volt. Nemrég halálhírét lánya, Mika Brzezinski, a MSNBC televízió munkatársa jelentette be az egyik közösségi oldalon. „A leglelkesítőbb, legszeretőbb és legodaadóbb édesapa volt, akit egy lány kívánhat magának” – fogalmazott.

A lengyel származású Zbigniew Brzezinski politikus, politológus és geostratéga volt. Varsóban született, gyermekkorában került Amerikába diplomata apja révén. 1977–1981 között a demokrata párti Jimmy Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, de ezután is az amerikai politikai élet egyik számottevő személyiségének számított, és egyedülálló módon George W. Bush kivételével Kennedytől Obamáig minden amerikai elnöknek dolgozott. Kiemelkedő szerepe volt a bécsi SALT-2, a hadászati fegyverzetek korlátozásáról szóló amerikai–szovjet megállapodás (1979) létrehozásában, a kínai kapcsolatok normalizálásában, az Izrael és Egyiptom közötti kapcsolatok javításában (Camp David-i béke) Némelyek egyenesen (nyilvánvalóan túlozva) II. János Pál pápává választását is neki tulajdonították.

Ha az utóbbi időkben nem is került reflektorfénybe, rendszeresen dolgozott, többek között a volt szovjet tagköztársaságok NATO-ba sorolásáért.