Szükség van az újratervezésre

Negyedszázaddal a kommunizmus bukása után nem fölösleges arról gondolkodni, hogy honnan indultunk és meddig jutottunk el azon az úton, amelyen együtt haladunk, de együtt is építjük azt. Nem járt úton lépkedünk, nem kitaposott ösvényen menetelünk a cél felé, hanem mi magunk is 25 éve építjük az utat együtt az erdélyi magyarokkal.

25 éves lesz lassan maga a Szövetség is, a mi Szövetségünk, a romániai magyar emberek szövetsége, amelyet azért hoztunk létre, hogy érdek- és politikai képviselete legyen az ebben az országban élő, szülőföldjén jövőt tervező magyar embereknek. Jogállamiságot, demokratikusan működő intézményeket, szabad társadalmat, piacgazdaságot, közösségi jogokat, szabad nyelvhasználatot, különböző autonómiák intézményes rendszerét, aktív és önálló civiltársadalmat, jóléti, de minimális államot, csatlakozást az európai és észak-atlanti intézményekhez és értékekhez, szóval ilyenszerű dolgokról álmodtunk, és az ezekhez a célokhoz vezető utat építjük, és haladunk rajta. Nagy remények, nagy várakozások, eredmények és kudarcok, beteljesülések és csalódások, minden benne van az elmúlt negyedszázadban. Közben felnőtt egy olyan teljes nemzedék, amelynek tagjai már a rendszerváltás után születtek, számukra az a természetes, ami számunkra elérendő cél volt, és a cél és az a perspektíva, ami számunkra talán nem is látszik. Mások a viszonyítási alapjaik, a gazdasági válság idején váltak felnőtté és az ő életükben a bizonytalansági tényező teljesen más, mint a szüleik és nagyszüleik életében. Ők nem elfordultak a politikától, hanem nem is fordultak még soha a politika irányába. Őket nem vissza kell nyernünk, hanem meg kell nyernünk, meg kell tudnunk szólítani. És ha őszintén beszélünk, akkor ki kell mondanunk: ott vannak azok, 25 év után, és nincsenek kevesen, akik ilyen vagy olyan ok miatt eltávolodtak tőlünk, nem hisznek a politikában, nem hisznek a politikusokban, nem hiszik már azt, hogy a politika értük van. És ezért sohasem ők a hibásak. 25 év után biztosan szükség van újratervezésre, mert változik a világ körülöttünk és a változás minket sem kerül el.

Bennünket mindig az jellemzett, hogy hűségesek voltunk és maradtunk az alapértékeinkhez. A változás sok mindent kikezdhet, sok mindent érint, de nem érinti, nem érintheti a jogállamba vetett hitünket, a demokratikus intézményekhez való ragaszkodásunkat, nem kezdheti ki a kisebbségi jogok követelésének és követésének útját, nem írhatja fölül a nemzeti identitásunk megőrzésére irányuló törekvéseinket és az ahhoz szükséges intézményes garanciákhoz való ragaszkodásunkat. 25 esztendő után is érték marad az önálló politizálás, s bár politikai eszköztárunk kibővült az európai unió parlamenti szintjével 2007 után, de ez nem jelentheti azt, hogy lemondunk, lemondhatunk az érdek- és politikai képviselet más intézményeiről. Ma még inkább világosan látjuk azt, hogy igazából csak magunkra számíthatunk. Az érveknek és a párbeszédnek, a közös megoldások keresésének nincs alternatívája. Ugyanakkor csalódottan tapasztaljuk, hogy a kommunizmus örökségét teljesen lebontani, a társadalmi előítéletektől szabadulni 25 esztendő után sem könnyű.

2014 a politikai premierek esztendejének is nevezhető. Történt néhány olyan esemény, amely a rendszerváltást követő huszonötödik esztendőben újdonságnak számít. Azt még korai lenne megítélni, hogy ezeknek pontosan milyen következménye lesz, milyen mértékű változásokat hoznak a társadalom életében, illetve a romániai magyarság jövőjében.

Év elején nem teljesen váratlanul felbomlott az a nagykoalíció, amely az utolsó parlamenti választásokat követően egy esztendeig hetvenszázalékos többséggel rendelkezett, de egyetlen jelentős elvárásnak sem tudott eleget tenni. Az USL koalíció felbomlása önmagában még nem újdonság, hisz ebben az országban számtalan koalíció létezett és szűnt meg, közel húsz éve koalíciós kényszerekből jönnek létre és működnek több-kevesebb sikerrel Románia kormányai.

Ami viszont premiernek számít, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség először vállal kormányzást a Szociáldemokrata Párttal.

A második premier, hogy először indult két magyar jelölt a romániai államfőválasztáson. Amennyiben ezt a választást csak a magyar–magyar verseny egyik újabb fejezetének tekintenénk, akkor az a jó hír, hogy a belső arányok nem változtak. Az már más lapra tartozik, hogy valaki lead 217 ezer támogató aláírást és kap 52 ezer szavazatot, ezzel is el kell számolni.

A harmadik premier Klaus Iohannis nagyarányú győzelme és államfővé választása. A kommunizmus bukása után először választanak egy nem román etnikumú és nem ortodox vallású embert az ország élére.

Negyedik premier az RMDSZ Állandó Tanácsának a javaslata, amiről ma az SZKT-nak szavazással döntenie kell, hogy kilépünk a kormányból, vagy sem. Ennek sincs így ebben a formában előzménye, hisz nem éles koalíciós konfliktus eredményeképpen, nem is bizalmatlansági indítvány megszavazását követően hagyjuk el a kormányt, hanem a mi belső elemzésünk konklúziójaként hoztuk meg ezt a döntést, és javasoljuk az SZKT-nak ennek megszavazását.

Ötödik premier 25 esztendő után a Mikó-kollégium újraállamosítása és a visszaszolgáltatási folyamaton dolgozó kollégák számára a felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása. Mert bárhonnan is közelítjük meg azt, ami történt, nem tudunk más konklúzióra jutni, csak arra az egyre, hogy igazságszolgáltatási eszközöket használva, a jogállamiság köntösébe, ál-köntösébe öltöztetve, de elveszik az igazi és jogos tulajdonosától az épületet.

A szövetségi elnök sorra vette az általa említett premiereket, magyarázattal szolgált a történtekre, kiemelte: a romániai elnökválasztások eredményeit elemezve, a választók üzenetét meghallgatva döntöttek úgy, hogy kilépnek a kormányból, majd így fejezte be beszédét:

Nem elég, ha mi hiszünk az érdek- és politikai képviselet szükségességében, nem elég, ha mi ennek 25 évvel a kommunizmus bukása után is létfontosságot tulajdonítunk. Ebben hinnie kell a romániai magyarok nagy többségének is, az lenne a jó, ha minden magyar hinne ebben. Hitelesnek kell lennünk, politikai értelemben vonzónak, bizalmat ébresztőnek. Innovatívnak a problémák megoldásában, rugalmasnak az eszközök használatában és megértőnek, odafigyelőnek. Nekünk magunknak is változnunk kell, mert a világ is változik körülöttünk. Nem szégyen azt mondani, hogy a mi szövetségünket újra kell bogozni, újra meg kell kötni, nem pedig feladni. A választóinknak bennünk továbbra is a szövetségest kell látniuk, a megbízható partnert. A következő hetekben, egészen az áprilisi kongresszusig van egy kis időnk, hogy átgondolva az előttünk álló feladatokat, hiteles és jó, a jövőbe mutató válaszokat adjunk. Erre kötelez az elmúlt 25 esztendő, ezt várják tőlünk a magyar emberek, ezt vállaltuk akkor, amikor a választóink bizalmát kértük. Ezt az utat kell járnunk, ezekre az értékekre építve.