A Barabás-ház

Az aradi Bulevardul Decebal (Erzsébet királynő körút) 7. szám alatti emeletes bérház nem műemlék. Formailag sem emelkedik túlságosan ki az eklektika hasonló aradi építményei sorából. Mégis rajta felejti a szemét az ember. Arányos, ízléses, kitűnően illeszkedik ebbe az elegáns, de mégsem hivalkodó, körútnak nevezett, de csupán enyhe hajlatot mutató belvárosi utcába.

Saroktornya első pillantásra is tetszetős, noha magasságban sem verseng a nagy helyi bérpaloták ékességeivel. A körút felőli díszes kapu fölött a padlástér kicsi. Toronyszerű építménye megtöri az emeletes épület „szigorúságát”. Hasonló „padlásdíszítésű” az 1918. December 1. (Tabajdi Károly) utcára néző épületszárny is. Az erkélyt a sarokra képzelte el a tervező, hogy rálátást nyújtson mindkét utcára.

Nagyon szép az eredeti formákat és díszítést megőrző, hatalmas boltíves kapu. A kovács- és az asztalosmunka csúcsával összhangban áll a múlt századvég hangulatát őrző rézkilincs.

Évekig nagyon elhanyagolt állapotban volt ez az ingatlan. Aztán a 24. órában szerencsére mégis megmenekült, és most a modern Continental Forum Szálló, a szomszédos egykori Osztrák–Magyar Bank (ma szintén hotel), a ’30-as években emelt, és új rendeltetés híján egyre elhanyagoltabb telefonpalota „társaságában” Arad építészeti sokszínűségének egyik bizonyítéka.

Nagy kár, hogy a belváros számos épületéhez hasonlóan, itt is a külső kábelek dzsungele alaposan rontja az összbenyomást.

Az tény, hogy az 1870-es években, a város urbanisztikai fejlődésének az első szakaszában épült, mintegy példát szolgáltatva arra, hogy milyennek képzelték el a korabeli városatyák, elsősorban Salacz Gyula polgármester a főutcával versengő, helyenként azt felül is múló körutak építészeti világát. Az épület tervezőjének neve a feledésbe merült. Volt azonban néhány helyi szakember akkoriban Aradon (Szántay,Tabakovits, Halmay, Jiraszek, Pekár, Fodor, Reisinger, Steiner stb.), akiknek a tanácsaira számíthattak a városvezetők, (Virágh Lajos volt a városi főmérnök) a megrendelők. Tekintélyükhöz és szakmai tudásukhoz nem férhetett kétség.

A jelentős beruházáshoz persze szükség volt a korabeli aradi nagypolgárság vállalkozó kedvére, anyagi áldozatára is.

Nos, a Barabás-ház első gazdája állítólag az a Barabás Péter (Barabás Béla, a későbbi kiváló aradi politikus édesapja) asztalosmester volt, akinek a mai épület helyén állt a háza, s a műhelye. A Vesztőhelyre ő vitte ki és állította fel inasaival az első „emlékművet”, egy 12 ágú eperfát. Az ágakra felírták a vértanúk nevét. (A rögtönzött emlékmű rövid életű volt, a gesztus viszont példátlan.)

A pár éve már megújult sarokházban kapott helyet a tiszteletbeli olasz konzul irodája. Egyébként nem középületről van szó. Civil emberek lakták és lakják.