„A Gutenberg galaxis nem fog egyhamar eltűnni”

A temesvári Közéleti Kávéház rendezvénysorozat vendége volt 2026 január 23-án Karácsonyi Zsolt József Attila-díjas költő, író, műfordító, színházkritikus, a Helikon szépirodalmi folyóirat főszerkesztője. A magyar kultúra napjához közeli időpontban megtartott találkozó során Bodó Barna egyetemi tanár és Tamás Péter, Magyarország tb. temesvári konzulja beszélgetett a költővel és közéleti személyiséggel, aki az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke tisztségét is betölti.

A beszélgető partnerek az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke és a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztőjének a teendőiről, az irodalom fontosságáról faggatták Karácsonyi Zsoltot, aki szerint az irodalom irodalomból jön létre, az új alkotásokban benne vannak a nagy elődök gondolatai, és hordozzák azok alkotói stílusjegyeit. A költő elhozta legfrissebb verseskötetét Temesvárra, amelynek a címe A zenészek elnyelik a hangot. A verseskötetnek „végül is az a tétje, hogy valamit fölhozzunk önmagunkból – ez a hétköznapokban sem egyszerű –, ami akár számunkra is rejtett, vagy régóta nem használt, nem megdolgozott, régóta át nem élt” – mondta Karácsonyi Zsolt. „Nem azért hogy folyamatosan emlékezzünk, hanem azért, (…) hogy a lélek jól érezze magát a testben – ehhez emlékekre és új élményekre is szükség van, szavakra, amelyeket a felszínre kell hozzunk. (…) A szavakat már pedig ki kell mondani, a Marost már pedig át kell úszni, ilyen értelemben A Maros átúszása c. versem az ars poéticához valamelyest közel áll.” A költő fel is olvasta A Maros átúszása és Szaloncukor című versét, ízelítőt nyújtva legújabb verseskötetéből.

Karácsonyi Zsolt azt is elmondta, hogy ma már nem mindegy, miként használjuk a szavakat, hogy célt érjenek, és ennek van egy súlyos oka: a felejtés. „A kultúrában szavakat és mondatokat, bizonyos kódokat kezdünk elfelejteni, mint például a bibliai történetek, amelyeket régebben még a templombajáró egyszerű emberek is kívülről tudtak. Egyetemi felvételin egy jelölt nem tudta megmondani, hogy Caravaggio Levétel a keresztről című festménye kit ábrázol, ő csak egy holttestet látott a képen… Ez történik a kultúrával is – bizonyos kódokat kezdünk elfelejteni” – mondta Karácsonyi Zsolt, aki szerint ezeket a szavakat, ezeket a kódokat a felszínre kell hozni, nem szabad hagyni, hogy a társadalom elfelejtse őket.

Alulírott kérdésére, hogy gondolt-e már arra a költő, hogy a közösségi oldalán rendszeresen közöljön verseket, elsősorban a saját verseit (amit több kortárs költő megtesz – szerk. megj.), Karácsonyi Zsolt bevallotta, hogy nem él ezzel a lehetőséggel.

„Családi ráhatásra tíz évvel ezelőtt szinte összejött a saját honlapom, már összegyűjtöttem az anyagot, hogy kedves barátom abból honlapot csináljon, de végül ő hosszabb időre külföldre távozott, és azóta sem valósult meg a honlap. Ez nem arról szól, hogy ennek nem kellene megtörténnie, nagyon helyes, ha valaki ezeken a sávokon is jelen van, de én még nem tartok ott” – mondta Karácsonyi Zsolt, hangsúlyozva, hogy: „A Gutenberg galaxis nem fog egyhamar eltűnni, a költők, írók nem fognak eltűnni, és az olvasók sem tűnnek el.” Ami valóban veszélyforrás, az irodalmi szerkesztők számának aggasztó csökkenése, ők „egyre kevesebben vannak a nagy média galaxisban, ennek a hagyománya egyre töredezettebb”. Sokan úgy gondolják, hogy nincs is rájuk szükség, nem kell a dolgokat megszerkeszteni, „hagyni kell a fákat, hogy csak úgy nőjenek maguktól, de ez nem így van, nem fognak nőni, és akár a barackfának, a minőség is romlani fog, ha nem vigyázunk rá.”

Az izgalmas beszélgetés végén Karácsonyi Zsolt dedikálta legújabb verseskötetét temesvári olvasóinak.