A Jelen Galéria ihlető ereje?

Az igazat megvallva, amikor 1997 augusztusában Kocsis Rudolf tárlata felavatta a Jelen Ház kávézójában a Jelen Galériát, nem igazán hittem abban, hogy ez egy sikertörténet lesz.

Pedig az lett! Olyannyira, hogy – a nem igazán festménykiállításoknak megfelelő világítási körülmények ellenére – már befutott és ígéretes aradi művészek jelzik rendszeresen igényüket az itteni megmutatkozásra. Mindennek igazolására talán elég, ha megemlítem: már idén októberre is megvan a „kliens”.

Természetesen túlzás lenne állítani, hogy a Jelen Galéria példája meghatározó lenne Arad művészi életében, ám azt nem lehet nem észrevenni, hogy már maga a Jelen Ház is milyen polgári mozgósító erővel bír közvetlen környezetében. A szomszédos kis templom előtti kertet azután tették rendbe, hogy a Jelen Ház működésbe lépett, és a szomszédos házak gazdáit is megérinti az a gondosság, ahogyan, például, télen a havat eltakarítják az előtte lévő járdákról.

A Jelen Galéria – ahogyan azt nem egy ismerős képzőművész őszintén elmondta – újabb megmutatkozási lehetőséget jelent számukra. A környezet – a kávéház – ugyanakkor azt is biztosítja, hogy naponta igencsak sokan találkozhassanak műveikkel. E megjegyzéshez, sajnos, az is hozzátartozik, hogy ezek száma jóval nagyobb a múzeumba vagy hivatalos képzőművészeti galériába esetlegesen betévedőknél.

Mindesetre a Jelen Galéria példájára igencsak sok aradi „vendéglátóipari egység”, vendéglő, bár, cukrászda látja jónak, hogy míves alkotásokkal díszítse falait, és vendégeinek ne csak fizikai, hanem szellemi élményeket is nyújtson. Sok helyütt „csak” különféle reprodukciókat látunk, köztük a régi Aradot ábrázoló látképek nagyításait is, ám egyre több az eredeti alkotásokat is bemutató tárlat.

Így történt ez az elmúlt hét végén is, amikor előbb pénteken a Waterhouse üzleti központ vendéglőjében (Bodrogi út 6. szám) Dana Todor fotótárlata, majd vasárnap a viszonylag friss Boeme bárban (Püspökség utca 19–21. szám) Dan Merisca festménykiállítása nyílt meg. Előbbi, a képző- és fotóművész tavaly nyári párizsi élményeinek egy részét osztja meg 30 riportfotón 68% roşu (68% piros) címmel velünk, utóbbi a rá jellemző stílusban a Febra amorului (A szerelem láza) című tárlatán virágcsendéletekkel, tájképekkel jelentkezik.

Pénteken a szép számú érdeklődőt Tudor Caracioni, a vendéglő tulajdonosa köszöntötte, Dan Lăzărescu műkritikus értékelésében az ezúttal fotós Dana Todor „szemének” érzékenységét, frissességét emelte ki.

Vasárnap kissé lazább volt a megnyitó, az alkotó – aki volt már a Jelen Galéria vendége is! – a nézőkre bízta képeinek megítélését, ugyanakkor meghívására a Sabin Drăgoi Művészeti Líceum három diákja, a Stuber Tibor (I. hegedű), Gabriel Bărăştean (brácsa) és Patric Docmanov (nagybőgő) alkotta Intermezzo trió révén igazi tavaszváró hangulatot teremtett.

Csak úgy zárójelben: a Waterhouse vendéglő falait Kett Groza János képei díszítik, míg a Boeme bár egyik termében Bogdan Tzigan – jelenleg az ő legújabb festményei láthatók a Jelen Galériában! – állandó tárlata tekinthető meg.