A lelkünkben őrzött cseresznyéskert elpusztíthatatlansága

Múlt pénteken tartották Csehov klasszikus darabja, a Cseresznyéskert nagyszínpadi bemutatóját a temesvári magyar színházban, az újvidéki László Sándor rendezésében. A bemutató végén felhangzó szűnni nem akaró vastaps a tavalyi sikersorozat folytatását vetíti előre: a több ezer nézőt vonzó Amor Omnia és az UNITER nagydíjas Rosenkrantz és Guildenstern halott előadások után újabb kiemelkedő produkciót hozott össze a Csiky Gergely Színház csapata, az újvidéki testvérszínház igazgatója és dramaturgja, László Sándor és Gyarmati Kata vendégművészek közreműködésével. Két kortárs színmű, a nagysikerű Közeleg az idő és a Mennyország temesvári színre vitele után ezúttal egy sokat játszott klasszikus darabot, Csehov Cseresznyéskertjét állította színpadra László Sándor, kitűnő szerepeket biztosítva a temesvári társulat fiatal művészei számára. A mai igények szerint rövidített és XXI. századi képi eszközökkel bemutatott klasszikus előadásra invitálja László Sándor a temesvári közönséget, amelynek fiatal szereplői egyénileg és társulatként is bebizonyították: meg tudnak birkózni a kiemelkedő alakításokra alkalmat adó csehovi szerepekkel. A Cseresznyéskértben egyformán nagyot alakít a főbb szerepekben Szilágyi Ágota (Ranyevszkaja) vagy Bandi András Zsolt (Gajev), mint a kisebb szerepekben Éder Enikő (Sarlotta) vagy Georg Peetz (Firsz), de ugyanez elmondható a darab valamennyi szereplőjéről. A klasszikus előadás erejét növelik Csík György korhű jelmezei és egyszerű, mély gondolatokat ébresztő színpadképe: a falakat elborító, a cseresznyéskert gyümölcseit tároló befőttesüvegek, a Cári Tibor kiváló zenéjét megszólaltató rozzant zongora, a birtokot körülölelő és fojtogató vasútvonal. László Sándor saját bevallása szerint metaforának szánja a Cseresznyéskertet, a bennünk rejlő kortalan és megsemmisíthetetlen, őseinktől örökölt érték metaforájának, amelyet a globalizáció, a világválság és korunk egyéb kihívásai közepette is kötelességünk megőrizni és utódainknak tovább adni.