Aradi Ateneum

Kedves barátom lepett meg egy nyomtatvánnyal: a román nyelvű Ateneu Arădean (Aradi Ateneum) cíművel. A címlapon olvasható információ szerint ez az időszakos kiadvány 5. évfolyama (2024) és a 7. száma. Bevallom, a világhálón már értesültem az Arad Megyei A. D. Xenopol Könyvtár és a Romániai Újságíró Egyesület közös kiadványának létezéséről, de alaposabban nem mélyültem el benne. Számomra a papír alapú információ az élvezetesen olvasható és tanulmányozható. A dr. Doru Sinaci (jelenlegi megyei alprefektus) kezdeményezésére indított kulturális folyóirat Lucia Bibarț könyvtáros főszerkesztésében kerül az olvasók kezébe. 

S ha most arra vállalkozom, hogy (ha csak felületesen is) bemutassam a magyar nyelvű olvasóknak is a lapot, teszem azért, mert ez a szám több, a megyei kisebbségek kulturájával, emlékműveivel, személyiségeivel kapcsolatos írást, információt is tartalmaz. Mindenekelőtt megemlítem a Szabadság-szobor Egyesület kiadásában megjelent, a magyar nemzetiség történetének egy időszakát tartalmazó Arad halad című kötet „Arad Goes forward!” című angol nyelvű fordításának bemutatójáról szóló tudósítást. A Gabriel Roman tolmácsolásában napvilágot látott könyv bemutatóját augusztusban a megyei könyvtárban tartották, s azon jelen volt a szerzők közül Puskel Péter és Lehoczky Attila is. Azóta a kötet eljutott minden aradi tanintézetbe, ahol angol nyelvet oktatnak, sőt Budapestre, a Széchenyi Könyvtárba is. 

Ugyancsak Arad helytörténetéhez tartozik Florina Păsculescu tanárnő tanulmánya Szent Flórián Újaradon álló szobráról. Szent Flórián római katona volt, a IV. században halt vértanúhalált. A római katolikus egyház szentté avatta, s ő lett a tűzoltók védőszentje. Az újaradi szobor öntöttvasból készült Resicabányán, állításának költségeit 1869-ben a módos sváb Dambacher és Anton család állta. 

Bár megyénkben, Mácsán látta meg a napvilágot, és Aradon tanult, a német nemzetiségű Hans Fackelmann (1933–1979) nagyon rövid életű műépítész neve kevésbé ismert aradi körökben. Mert szinte egész tevékenysége Temesvárhoz kötődött. Ott volt egyetemi tanár, ott állnak az általa tervezett épületek. Többek között a Politechnika modern épületegyüttese, valamint az újszentesi római katolikus templom is. Talán a folyóiratban megjelent írás hozzájárul ahhoz, hogy bekerüljön az aradi köztudatba. 

Végezetül szeretném megemlíteni az Antoniu Martin újságírónak az ország nyugati részének szabadkőművességéről írt könyvének recenzióját. Az ismertetésben az aradi Összetartás páholyban elhangzott egyik előadást elemzi a recenzens. Az előadó Somogyi Gyula dr., aradi tanár, iskolaigazgató, a Kölcsey Egyesület által kiadott megyei monográfia 1913-ban megjelent utolsó kötetének a szerzője. Az elemzett előadásában Keresztelő Szent János és a szabadkőművesség ideológiája közötti hasonlóságot emelte ki, hiszen mindkettő a jó és a gonosz küzdelmének megítélésében az előbbi oldalára áll, annak fontosságát emeli ki. Csakhogy egyik sem a gonosz megsemmisítését tűzi zászlajára, hanem a jó feltétel nélküli támogatását. Ugyanebben az előadásban az előadó elemezte a szabadkőművesség és az állam közötti kapcsolatot is, hangsúlyozva, hogy a közhiedelemmel ellentétben a szervezet nem ellenőrzi az állami szervek tevékenységét, elhatárolódik attól. Ellenben mindenkor felügyeli az egészséges erkölcsi normák betartását a társadalomban. Az utóbbi írásban viszont bántó, hogy a szerző/recenzens mindvégig helytelenül írja-közli az idézett előadó családnevét (Szomogy). 

Pedig Somogyi Gyula nem akárki volt a város szellemi életében!