Az anyanyelv megőrzésének egyik eszköze

Március 18-ig tekinthető meg a megyei múzeum Gheorghe Popa utca 2–4. szám alatti Szépművészeti részlegén (II. emelet) az a néprajzi tárlat, amelyet abból az alkalomból állítottak össze, hogy a Romániában, Magyarországon, Szerbiában és Horvátországban élő ún. déli szlovákok amatőr, népszínházi mozgalma 145 éves múltra tekinthet vissza.

A tárlat anyagát dr. Jarmila Gerbocova, a Szlovák Nemzeti Múzeum Diaszpóra részlegének vezetője biztosította – a jelenlegi szűkös anyagi lehetősége miatt nem tudott eljönni Aradra! – a Pozsonyi Történelmi Múzeum segítéségével, aradi elrendezéséről dr. Elena Rodica Colta, a megyei múzeum néprajzos muzeológusa gondoskodott.

A tárlaton főként plakátokról, meghívókról, előadások képeiről készült fotókópiák láthatók. Colta asszony a megnyitón elmondta, hogy a déli szlovákok népszínházi mozgalma minden bizonnyal régebbi, de csak a 145 év igazolható írásban. Azt is hozzátette: előbb mindez az Osztrák–Magyar Monarchia területén bontakozott ki, az első világháború után már egészen más politikai-adminisztratív körülmények között folytatódott.

Az amatőr színjátszók főként kézművesek és parasztok közül kerültek ki, az előadásokat elsősorban vallási ünnepek idején mutatták be, és a több száz kilométeres tájolások sem hiányoztak Nagylaktól a Vajdaságig, Tótkomlóstól Békéscsabáig. Pavel Bujtár, aki sokáig volt az állandóan megújuló nagylaki szlovák színjátszó csoport rendezője, aláhúzta: mindez az évtizedek folyamán aktívan és hathatósan járult hozzá a nyelvi azonosság, az anyanyelv megőrzéséhez, miközben a színpadon és a nézőtéren még jól is érezték magukat az emberek.

A megnyitó alkalmából a jelenleg X elnevezést viselő nagylaki szlovák műkedvelő együttes három tagja rövid, mozgalmas ízelítőt mutatott be a csoport repertoárjából Ioan Keles vezetésével.

Arad előtt a tárlatot Nagylakon mutatták be, innen Bukarestbe megy.

Befejezésül mindenképpen kell tennem egy megjegyzést. A tényt mindenki látta, láthatta és láthatja a kiállításon, nem biztos, hogy sokan észre is vették, észre is veszik: valamennyi bemutatott írásos dokumentum kizárólag szlovák nyelvű! Azaz az Osztrák–Magyar Monarchiában, a „népek olvasztókohójában” korántsem volt olyan életkérdés a hivatalos nyelv védelme, mint manapság az igencsak fiatal államiságú Szlovákiában.