Az olvasás gyönyörűsége és rohanó világunk

Negyedik alkalommal rendezte meg a múlt hét végén a Romániai Írók Szövetségének Aradi Fiókja az irodalmi folyóiratok kollokviumát. Egy remek kezdeményezést karolt fel a Szövetség, amelynek ötletgazdája a több mint félszáz tagot (közöttük Bihar és Hunyad megyeieket is!) tömörítő aradi szépírók csoportja és fóruma, az 1989-es változások után az elsők között megjelenő Arca periodika volt.

Tucatnyi kiadvány képviselte magát a rendezvényen, közöttük olyan, országosan elismert szépirodalmi lapok, mint a România Literară, Luceafărul, Viața Românească, Proza 21, a Temesváron megjelen Orizont vagy a váradi Familia. És nem utolsósorban az Irodalmi Jelen. Ugyanakkor a kollokvium a hazai írótársadalom egyik magas szintű munkafóruma, hiszen igen kevés egyéb alkalom adódik arra, hogy írók, költök, szerkesztők ilyen magas szinten találkozzanak és vitassák meg napi gondjaikat, terveiket.

Vasile Dan költő, az aradi szervezet elnöke és az Arca főszerkesztője eredeti könyvbemutatóval indította a kétnapos tanácskozást. Szombaton a Megbékélési parkban a Szabadság-szobor előterében mutatták be Gheorghe Mocuța aradi költő Salutări din Piața Reconcilierii (Üdvözlet a Megbékélési parkból) verseskötetét. Ám ezt megelőzően e sorok írója ismertette a vendégekkel a szobor történetét és visszaállításának kálváriáját.

Ezt követően a román ’48-asok diadalívénél rövid írásaikból olvastak fel a résztvevők.

Vasárnap délelőtt a megyei tanács dísztermében kezdődött a kollokvium.

A „házigazdák” nevében Claudia Boghicevici, a megyei tanács alelnöke és Doru Sinaci, a Municípiumi Kulturális Központ elnöke köszöntötte a résztvevőket, közöttük Nicolae Manolescu akadémikust, a Romániai Írók Szövetségének elnökét, a legtekintélyesebb hazai irodalmi lap, a România Literară főszerkesztőjét, a hazai írótársadalom jeles képviselőit.

A bő háromórás vita során felszólalt szinte mindegyik érintett irodalmi periodika képviselője. Mi másról eshetett volna szó, mint a szépirodalom és kiadványainak sorsa és lehetősége az egyre jobban elgépiesedő világunkban? Szó esett a kulturális költségvetésekből egyre zsugorodó központi és helyi támogatásokról, az audiovizuális korszak miatti új kihívásokról, az olvasás és a nívós irodalom iránti igény fenntartási lehetőségeiről, sőt még a középiskolai és felsőfokú irodalmi oktatás új feladatairól is, hiszen a jelenlévők között több egyetemi oktató is akadt.

Nem születtek megoldások, erre sokkal több időre és még szélesebb körű részvételre és konzultációra lett volna szükség. Kendőzetlenül beszéltek viszont azokról a kihívásokról, amelyek előtt  óriási mulasztás lenne szemet húnyni.

A jelenről és a jövőről. Hová, merre szépirodalom?  Az internet, a Facebook, a Twitter és az elektromos könyvek és az ezeket szolgáltató „elektronikai kütyük” korában kellesz-e még? Hagyományos formában, zizegő papírból készülő könyv- és újságoldalon. És ha igen (ennek ellenkezőjét senki se fogalmazta meg), hogyan szolgálja az olvasó szellemi, erkölcsi és világnézeti okulását.

A moderátor szerepét idén is Nicolae Manolescu vállalta fel.

A kollokvium lehetőséget nyújtott arra is, hogy közvetlen, baráti beszélgetések mellett egymás lapjairól vitázva keressék a megoldás rögös útjait.

Ennél többre aligha vállalkozhat egy rövid találkozó.