Az örökifjú riporter könyve

Balta János, a Nyugati Jelen munkatársa jó pár könyvet megjelentetett már, érdekes módon azonban a mostani, a múlt csütörtökön a Jelen Házban bemutatott (Az aradi „örökifjú” riporter, Irodalmi Jelen Könyvek, 2020) az első, amely egyenesen kötődik immár három évtizedes újságírói munkásságához, ugyanis a 2008–2020 között a lapban megjelent írásai közül válogat. Nehéz megbecsülni, mennyire csekély hányada ez újságírói termésének, hiszen köztudott – ha mégsem, akkor most mondom el –, hogy a Nyugati Jelen messze legtermékenyebb munkatársa.

Ami most kötetbe rendezve napvilágot látott, mindenesetre tucatnyi év kvintesszenciája, a jók közül is a legjobb írásokkal.

A kötetet Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője állította össze, Balta Jánosnak a szerkesztéshez – maga mondta a bemutatón –, nem sok köze volt, megbízott a szerkesztő ízlésében. És jó, tartalmas könyv lett belőle. Irásait az újság olvasói már ismerhetik, amennyiben emlékeznek a tíz év előtti olvasmányokra is, ami egy napilap esetében, valljuk be, ritkán szokott előfordulni. E sorok írója a kötet minden egyes darabját olvasta annak idején, megjelenésekor, és most, az egész kötet áttekintésekor némi meglepetéssel érzékelte: a sok, nyolcvan-egynéhány írás összegyűjtve határozottan még erőteljesebb, hatásosabb, többet mondó, egyenként is, mint amilyennek annak idején tűnt. Ami azt jelenti: kiállta az idő próbáját, és nem csak egyetlen napig élt, mint a mondás szerint egy újságcikk. A kötet számos (általában viszonylag rövid, a napilap terjedelméhez igazodó) írását nemhogy érdemes, de mondhatni kötelező is lenne elolvasnia vagy újraolvasnia a közelebbi vagy távolabbi múlt súlyos kérdései, sérelmei iránt is érdeklődő embernek (simonyifalvi elhurcoltak, világosi kivégzettek, de még nagyon sok cikket említhetnék).

A könyvbemutatón a szerkesztő méltatta a szerző érdemeit, beszélt a szerkesztés szempontjairól, a szerző pedig elmesélte egyrészt a cím történetét (annak idején „ifjú riporter” volt az akkori aradi magyar lapnál), a kötet némelyik írásának megszületését, másrészt köszönetet mondott a kötet megjelenését lehetővé tevő, sőt szorgalmazó Böszörményi Zoltánnak és a szerkesztő Bege Magdának.

A hangulatos összejövetel végén a jelenvoltak a szerző saját terméséből származó (tényleg jó) vörös borral koccinthattak egymás és az ünnepelt egészségére.