„Benyomások, élmények, hangulatok festője”

Történt egyszer, úgy jó tíz esztendeje, hogy Pataky Sándor aradi tanár, festőművész, az akvarell kiváló művelője sírhelyét siralmas állapotban találta a már akkor is kiválóan működő Kölcsey Egyesület, s elhatározta: gyűjtést rendez rendbe hozására. Megtörtént. Egyúttal azt is: létrehozza a Kölcsey Képtárat, az aradi magyar művészek életművének felkarolására. A tett halála az okoskodás; esetünkben nem ez történt, mert rövidesen megnyílt Aradon az első Kölcsey Képtár-kiállítás, amelyet azóta vagy húsz (!) követett. A pontos számot, sajnos, nemcsak az alkalmi riporter, de még a legilletékesebb, az éceszgéber ötletgazda, a sorozat elindítója, a Kölcsey Egyesület alelnöke, Fekete Károly sem tudta megmondani – többek között azért, mert a kiállítások egy része külföldre esett. Az azonban tény: amikor Steinhübel Zoltán aradi keramikus művész kiállítására került sor, a képtár elnevezést galériára módosították – a kerámia mégsem kép.  2023 elején – a történelmi hűség kedvéért: a február 3-ai, borongós, esős napon – a hetvenéves Ódry Mária gyűjteményes tárlatára a Kölcsey Galériában került sor, a múzeum Klió Termében, mondhatnám zsúfolásig megtelt, három részre osztható terében. A tisztes kort – bár a hölgyeknek állítólag nincs koruk, de hát a művészeké számos hozzáférhető forrásban is szerepel – csak pár nap múlva betöltő művész gyűjteményes kiállítására szép számban jöttek el.Valóban gyűjteményes abban az értelemben is, mondta rövid megnyitó beszédében Fekete Károly, hogy a kiállított, mintegy félszáz alkotást (több nemigen fért volna el a falakon) innen-onnan kellett összegyűjteni, magánszemélyektől is. A megnyitón felszólalt Bognár Levente mai városi tanácsos, egykori aradi alpolgármester, az aradi magyarság (nem csak kulturális) életének elkötelezett támogatója.Aztán a pálya- és kortárs (egyebek közt Dante Isteni színjátékát nagyszerűen illusztráló) Simó Margit laudációja következett. Minthogy e sorok írója magánál sokkal alkalmasabbnak tartja a kiállító művész elemzésére, őt idézzük:„Ódry Mária festő-grafikus, táblakép-restaurátor, költő 1953. február 16-án született Aradon. 1976-ban diplomázott a Temesvári Egyetem képzőművészeti szakán. 1989-ben táblakép-restaurátori végzettséget szerzett a Bukaresti Falumúzeumban. 1993 óta tagja a Romániai Képzőművész Szövetségnek. Tagja a Tóth Árpád irodalmi körnek. 2009-ben Kölcsey-díjas. Jelen tárlata Tájak, házak, emberek hármas címszó mentén szerveződött, tömören összefoglalva a művész ihlető forrásait. Ezen belül különös jelentőséggel bírnak a Maros-parti tájélmények ihlette festményei. Kifejezésmódja időrendi sorrendben nyomon követhetően fejlődik. Az ifjúkori önfeledt játékosság a későbbi csendes szemlélődésen át vezet a drámaibb hangvételekig, amely erős, sötét kontúrok formájában jelentkezik. Tematikától és műfajtól függetlenül minden napszakban, minden évszakban, minden lelkiállapotban képein állandó szereplő a FÉNY. Verespatak ihlette kompozicióiban mintaaranycsík van jelen – szimbóluma a fénynek –, a szentség. A következő tematikai gyűjtőfogalom a HÁZAK. Igen mély érzelmeket mozgatnak meg, drámai feszültségek lüktetnek ezen kisméretű vásznain, hatásfokukban túllépve önnön térbeli kereteiket. Hasonló módon portréiról is elmondható ugyanez. Csak rajongó szív vezette kéz alkothat olyan különleges karaktereket, melyek lehetnek akár archetípusok is az időtlenség tárházából. Nem kokettál a divattal, hanem épp ellenkezőleg: mindvégig hű marad belső énjéhez, akár misztikus élmények formájában is. Távolba csak az lát, aki önnön bugyrait már feltérképezte – ahol minden EGY! – csak külső perspektívából nézve járhatunk olyan térben, ahol minden 1+1 az 2.Benyomások, élmények és hangulatok festője! Témája az időtlenség megragadása, akár ösztönösen, rutinszerűen, akár tudatosan cselekszik. Akvarelljei vizes alapú tehnikával készülnek, melyek bársonyos összhatást képeznek. Palettája meleg színek és árnyalatok harmóniájának összessége. Vízfesték-, akril- és olajképein is stílusa jól felismerhető. Expresszív és impresszionista hangsúlyok váltakoznak erős dinamikában, szinte szemünk előtt játszódnak le az elemek lendületes mozgásai, melyek képpé formálják az érzelmeket és hangulatokat. Tájképein pillanatra megáll az idő! Ez a tájélmény könnyen megtalálja a néző emlékeiben a hasonlóságot, és nagyon könnyen szerethetővé válik. Virágcsend­életei is a természet nagyszerűségét dicsérik. Különös szeretettel és gonddal illusztrál könyveket, készít könyvborítókat. Itt megemlíthetjük Brauch Magda novelláskötetét és Nagy Gizella gyermekverseinek illusztrációit. Versei közül pedig a Sági Annamária kárpitjai ihlette négysorosait, és a Kölcsey Egyesület által 2014-ben kiadott Színek és szavak költeményeit.Táblakép-restaurátori tevékenységéből megemlítem az illyefalvi református templom padjainak festett kazettáit, a temesvár-józsefvárosi templom keresztútstációit, a zimándújfalusi templom keresztútjának 14 stációképét és az aradi minorita Páduai Szent Antal-templom klauzurájában található XVIII. századi oltárkép restaurálását. Gazdag életművéhez szívből gratulálunk, további jó egészséget és lendületes alkotókedvet kívánva, Simó Margit”***A pályatárs-méltató utolsó mondatához teljes szívvel csatlakozunk.A Kölcseynek pedig számtalan hasonló, a kortárs és egykori aradi magyar művészeket bemutató, felkaroló rendezvényt!Még vagyunk, remélhetőleg hosszú ideig leszünk is!