Egy szál hegedűvel a színpadon 

Az Aradi Magyar Napok második estéjének zenés fellépője Lajkó Félix topolyai (Jugoszlávia) magyar hegedűművész, akit a legtöbben a Virtuózok című televíziós zenei vetélkedőből ismerhetnek. Bár a Liszt Ferenc-díjas hegedűművész és zeneszerző megkésve kezdte az előadást, és a koncertterem távolról sem volt tele, akik jelen voltak most már tudják, milyen is egy igazi virtuóz. Az előadó egy szál hegedűvel áll a színpadon, nincs sem kórus, sem zenekar, sem énekes, sem dob, sem beszéd, csak a művész és a hegedű. Egyetlen reflektor fénykörében áll, mely fentről világítja meg. A közönség tapsol. A hangszert lassan az állához emeli… A közönség izgatottan vár. A hangszerhez emeli a vonót, majd a húrok közé csap. A lassú dallam egyre gyorsabb és gyorsabb ütemre vált… a közönség némán hallgatja. Nincs taps a különböző zeneművek között. Csend uralja a nézőteret, mindenki várja a csattanót, a crescendót, mikor hegedű és művész szinte egy, élő, lélegző lénnyé válik.Noha az előadás cseppet sem volt hosszú vagy unalmas, néhányan a nézőtéren telefonjaikkal babrálva bevilágítják a nézőteret. Igaz a zene hallgatásához semmi szükségünk a kezünkre vagy a szemünkre, attól még másokat zavarhat. Ugyanúgy, mint a moziban. Bár lehet, hogy a játszott zeneműveket próbálták még a koncerten ülve megkeresni, ami programfüzet nélkül esélytelen. Higgyék el, én is próbáltam már itthon megkeresni legalább egyet, de hallás után nem vagyok benne biztos, hogy sikerrel jártam-e. Viszont az is lehet, hogy a művész úr azt akarta, hogy mindenki azt halljon bele és azt érezzen a muzsikáját hallgatva, amit akar, amit a zene kivált belőle. És a zene magával ragadta a közönséget…