Életmese Aradon, a Kamaraszínházban

Ha nem volna az Aradi Kamaraszínház, a Maros-parti – egykoron, úgy jó száz éve nagyon fontos – város egyre fogyó magyar közönsége kétségkívül jóval szegényebb volna kulturális, elsősorban színházi szempontból.

Fennállása óta ugyanis a Kamaraszínház jelentős anyaországi színpadi produkciók és színészek egész sorát hozta el a Maros alsó folyására.

Legutóbb, május utolsó napján az Életmese c., versekből, prózai részletekből, zenével és játékba rejtett finom humorral szőtt estet.

Nem akármilyen fellépőkkel.

Sáfár Mónika és Homonnay Zsolt (utóbbitól elnézést kérek a lapunkban neve tévesen megjelent elírásáért – nem két mm, hanem két nn a helyes) Jászai Mari-díjas színművészek, illetve Petneházy Attila, mellesleg miniszteri biztos (e cikk szerzője nem tudja, hogy a legújabb kormányban is az-e?) zenés irodalmi estje zárta a tavaszt, azaz a májust az Aradi Kamaraszínházban.

***

Az Életmese cím, mi tagadás, nem éppen eredeti. Hogy mást ne mondjunk (mondhatnánk pedig), volt már úgy, például, másfél évtizede ezen a címen meghirdetett anyaországi pályázat is családtörténetek megírására.

A címbeli ...mese, mesék pedig legalább féltucatnyi világirodalmi alkotásban szerepel.

Mindezt félretéve, itt van az Életmese c. irodalmi-zenés est, amelyet volt szerencsénk Aradon látni május utolsó napján, a Kamaraszínházban.

Kb. kétharmados ház előtt, pedig megérdemelte volna, hogy a közönség egy része kimaradjon, ülőhely híján, az előadásról.

Ugyanis nagyszerű művészek kiváló produkciója került színpadra.

A krónikás bevallja: a kb. másfél órás előadás első (szerinte kvázi unalmas) perceiben kétségei támadtak a műsor sikerességét illetően.

Aztán fokozatosan javult a helyzet, a közepe, vége felé már átütő erejű, végül a közönség hosszas vastapsát abszolúte méltán kiérdemlő produkció felé haladt.

Az Életmese c. produkció kivételesen ambiciózus témát vállalt fel, a költészet és prózairodalom eszközeivel, ihletett művészek tolmácsolásában.

Elhangzottak olyan kiváló magyar költők és írók művei, mint az immár klasszikus Nagy László, Márai Sándor, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, József Attila, Ady Endre, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Örkény István, mellettük a kortárs Szabó T. Anna vagy Lackfi János és a többiek.

Az előadás az életről, a kimeríthetetlen, évezredek óta tárgyalt, és (ha megmaradunk) évezredek múlva is időszerű témáról szól.

Egy igazi életmesét mesélhetnek el.