Életre szóló szerelem

1980-ban ismertem meg Tóth Annát, abban az esztendőben, amikor bekapcsolódott az Aradi Ion Andreescu Képzőművészeti Kör tevékenységébe és nyomban jelentkezett a közös kiállításokon. 

A tárlatlátogatók azonnal felfigyeltek a természet csodáját, a tájakat, virágokat, csendéleteket, az évszakok váltakozását finom női érzékenységgel, szuggesztivitással vászonra varázsoló, derűs színvilágú, művészi gonddal kidolgozott olajfestményekre, amelyek szívet-lelket simogató harmóniát, fényt, életörömet sugároztak. Nem kezdő mutatkozott be harminc évvel ezelőtt, hanem egy érett, a festészetnek elkötelezett képzőművész. Nevét azonnal megtanulták a művészetkedvelő aradiak. És azóta sem felejtették el, hisz Anna harminc év óta a kör valamennyi közös kiállításán részt vett – közben néhány sikeres egyéni tárlattal is jelentkezett – és minden alkalommal elérte azt, hogy munkáira odafigyeljenek, hogy képeivel örömet szerezzen. 

A szerdán délután, a megyei múzeum Klió termében megnyílt Toth Anna retrospektív kiállítás a tizedik az egyéni tárlatok sorában. A szeszélyes időjárás ellenére a barátok, ismerősök, pályatársak igen szép számban gyűltek össze, hogy együtt ünnepeljenek Toth Annával, köszöntsék a szerény, kedves hölgyet, aki egyetlen percig sem lett hűtlen gyermekkori szerelméhez, a festészethez.

Tekintete elkalandozott, hangja elhalkult, a szavakat kereste, amikor erről az életre szóló nagy szerelemről, szenvedélyről beszélt:

– Már gyerekkoromban nagyon szerettem festeni. Az volt a vágyam, hogy képzőművész legyek, képzőművészeti főiskolát akartam végezni. Az akkori körülmények, feltételek azonban egészen más irányt szabtak az életemnek. A 180 fokos fordulat eredményeként könyvelő lettem, könyvelőként, a számokkal dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. A festést azonban soha nem hagytam abba. Az aradi művészeti iskola festészeti szakán Valentin Stache festőművész tanítványa voltam három évig, majd ugyanott elvégeztem Adriana Chiriţă tanárnő irányításával a díszítő művészeti szakot is. Mindkettőjüktől rengeteget tanultam. Valentin Stache irányította a figyelmemet az akvarell felé… És én fáradhatatlanul festettem, eleinte csak olajfestményeket, aztán egyre többet foglalkoztatott az akvarell, amely kiválóan alkalmas a gyors, tovatűnő élmények, jelenségek rögzítésére. Egyre jobban vonzott ez a festészeti technika, amelynek értéke éppen a finom, világos, áttetsző színekben van, ami a képnek, különösen a tájképnek nagy frissességet kölcsönöz. Viszont nagyon oda kell figyelni, mert ez a technika utólagos javítást, igazítást nemigen enged meg… de talán éppen ezért szeretem.  

Toth Anna 34 olajfestményt és 13 akvarellt állított ki a Klió teremben. Egy elkötelezett művész alkotásai ezek, aki hisz a színek, a fények, a vonalak – a festészet megszépítő, lelki egyensúlyt teremtő erejében. Ezt a hitet tolmácsolják festményei. Látogassanak el a Klió teremben, meggyőződhetnek róla.