Elhivatottak-bemutató, citerazenével

Az elhivatottság a magyar szinonimaszótár megfogalmazásában:„Fanatikusság, elvakultság, vakbuzgóság, elszántság, megszállottság, eltökéltség, fáradhatatlanság, hajthatatlanság, állhatatosság, rendületlenség, tántoríthatatlanság, elkötelezettség, rendíthetetlenség.” A magyar és bizonyára sok más nyelv szerint (nehogy fanatikusak és elvakultak legyünk) egy bizonyos fogalmat több, nagyjából hasonló értelmű szóval, kifejezéssel meg lehet határozni, legalábbis közelíteni.Az „elhivatottak” értelmét alighanem minden magyar anyanyelvű ismeri, de alulírott szerint jó háromnegyedük életében nem használta. Pedig milyen gyönyörű emberi tulajdonságot fejez ki. Az „elhívatás” a könyvek könyvében, a Biblia Ó- és Újszövetségének nagyon sok passzusában is előfordul. Aki Balta János a közelmúltban megjelent könyvét kezébe veszi (legelőször nyilván a címét olvassa el), az bizonyára érdeklődve lapozza át, hogy kik is az elhivatottak. Nos, nem a nagyvilágban, még csak nem is Romániában, Erdélyben, hanem csupán Arad megyében. A szerző szerint 18-an vannak – ennyien fértek be a könyvbe –, de saját meglátása és bevallása szerint a válogatás ha nem is véletlen, a névsor távolról sem teljes, biztosan beleférték volna mások is. De hát egy könyv terjedelme véges, valahol határt kell szabni.Ha 18 a megörökített elhivatottak száma, a recenzes eggyel megtoldaná, a 19. maga a szerző lenne. „Elszánt, fáradhatatlan, eltökélt” (folytathatnám) újságíró, aki hiszi és vallja: a jelen értékeit, teljesítményeit a jövőnek is fel kell mutatni, írásban megörökíteni.***A csütörtök esti, a Jelen Házban megtartott, elég szép számú közönséggel megtartott könyvbemutató némileg eltért a szokásostól, főleg abban, hogy citerazenekar fellépésével zajlott. Az eddigi sok-sok tucatnyi, Aradon a Jelen Kiadó gondozásában kiadott könyv szárnyra bocsátásakor sokszor szerepelt egy-egy aradi „mini kamaraegyüttes”, most azonban, először, egy falusi (bocs: községi) citerazenekar volt a vendég. Egy olyan leköszönt (megbecsült) polgármester vezetésével (a kisiratosi Almási Vincéről beszélek), aki anno kezdeményezte a helyi, immár több nemzedéket mozgósító, gyakorlatilag több citerazenekar megalakítását. Amúgy szerepel a „kiválasztottak” között, de csupán a zenekar-alapítás okán aligha került volna be a kötetbe.Bege Magdolna kötetszerkesztő, a Nyugati Jelen főszerkesztője az „elhivatott” jelentését boncolgatva a szerző érdemeire hívta fel a figyelmet, s a szokásos „kérdezz–felelek” helyett a kötet célját frappánsan megfogalmazó Előszóból idézett.A szerző egy-egy rövid összefoglalóban felidézte a könyvben szereplők érdemeit, kitérve arra: egyesek – pontosabban négyen – az utóbbi hetekben, hónapokban, a könyv nyomdába kerülése idején távoztak az élők sorából. A bemutató egyik különlegességeként az „elhivatott” Czernák Ferenc „szépkorú” versmondó Faludy Györgynek a magyar nyelvről szóló csodálatos versét mondta el (Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk/és forró, mint forrongó szellemünk” – a Nyugati Jelen jelmondata), majd ráadásként Ady Endre egyik emblematikus versét is.A krónikához hozzátartozik, hogy (az immár talán hetedik köteténél tartó) Balta János köszönetet mondott mindazoknak, akik legújabb könyvének megjelenését lehetővé tették: az Arad Municípiumi Közművelődési Központnak, a Jelen Könyvek Kiadónak, személyesen Böszörményi Zoltánnak, a Nyugati Jelen igazgatójának, Kozma Erzsébetnek), valamint a szerkesztőnek. A kötet több szereplője felszólalásában elismerését fejezte ki a könyv megjelenéséért.Pár napja Arad megyei magyarként (szerencsére egyre gazdagodó) önismeretünkben egy művel ismét gazdagabbak lettünk.