Félrevezethető népnek nincs hazája

Hogy elfogadható, alátámasztható, érvényes-e a címbe foglalt megállapítás, e sorok írója képtelen eldönteni, mégis afelé hajlik: inkább nem. A történelem során számtalan (de ne túlozzunk: legalább számos) népet vezettek félre, sokat alaposan, s lám, mégis van, hogy némelyeknek éppenséggel az idők során területileg szépen gyarapodott hazájuk.

E sorok írója eddig csak a „gyáva népnek nincs hazája” mondást ismerte, bár sokáig nem tudta, hogy egy Sajó Sándor (manapság kevéssé ismert) nevű költő 1923-ban írt verséből származik. Hogy a „gyávát” ki írta át „félrevezethető”-nek, rejtély. Ami biztos, hogy Bodó Barna Jelenségek szélzúgásban c. könyvének egyik mottójaként szerepel, kérdőjellel, mint ismeretlen eredetű.

Az viszont kétségtelenül, egyértelműen igaz, hogy a múlt csütörtökön délután az aradi Jelen Házban Bodó Barna két frissen megjelent könyvét mutatták be, noha a pandémia okán a „szárnyra bocsátás” csúszott kissé, hisz mindkettő 2020-ban jelent meg, s normális körülmények között valószínűleg már hónapokkal ezelőtt sorra került volna. Annál is inkább, minthogy a Meggyötört valóság című, a szerző válogatott publicisztikai írásait tartalmazó kötet Aradon, az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban jelent meg.

Ha a Jelen Házban nem is gyűlt össze „tömeg” a könyvbemutatóra, a huszonvalahány érdeklődő mai körülmények között (akár budapesti mércével mérve) tisztességesnek számít. Hogy a két bemutatott mű érdemei folytán sokkal nagyobb érdeklődést és figyelmet érdemelne, az más kérdés.

De térjünk a tárgyra.

A Meggyötört valóság Bodó Barna válogatott publicisztikai írásainak gyűjteménye. A kötetet bemutató Jámbor Gyula összeszámolta, 140-egynéhány írást tartalmaz, több, tematikailag elkülöníthető fejezetbe csoportosítva. A méltató egyik, talán meglepő megállapítása: ha a világ végén, netalán dzsungelben élő, mindenesetre elszigetelt, az utóbbi harminc évben a romániai magyarság dolgairól mit sem tudó magyar elolvasná ezt a kötetet, nagyjából pontos és megbízható képet alkothatna a hazai, magyar vonatkozású történésekről. Pedig hát nem történelmi esszékről, csak egy jó szemű, jó ítélőképességű, a mindennapi „közönséges” tények, történések mögé bepillantani képes, a lényeget meglátó nagy tudású, műveltségű, tájékozottságú (csupa nagybetűvel is írhatnám) újságíró munkáiról van szó.

Dr. Bodó Barna azonban nemcsak újságíró – bár úgy kezdte pályafutását –, hanem szociológus, politológus, politikus, három egyetemet is végzett (kolozsvári) egyetemi oktató, előadótanár (immáron nyugdíjasként is). És közéleti, a civil szférában kiemelkedően aktív szereplő, aki, mondja egyik méltatója, joggal, politikusként (volt egykoron az akkoriban még „egységes” magyar érdekképviseleti szervezet avagy párt, az RMDSZ országos alelnöke is) sem szűnt meg civilnek lenni.

Matekovits Mihály ny. tanár a Jelenségek szélzúgásban c., ugyancsak terjedelmes (jó 330 oldalas), a nagyváradi Europrint Kiadónál 2020-ban megjelent kötetét ismertette. Keresve sem lehetett volna nála Aradon alkalmasabb méltatót találni – hosszas, gyakorló pedagógusi pályafutás, az országos kitekintést is biztosító oktatásügy-minisztériumi főállás áll mögötte. Ha valaki, akkor ő biztosan tudja, „merről fúj a szél” a tanügyben általában, a kisebbségi meg a szórványoktatásban. Az aradiban meg különösen; a kötet tekintélyes részét ugyan a Bolyai Egyetem Kezdeményező Bizottsággal kapcsolatos történések teszik ki, két nagyobb fejezet azonban a(z Arad megyei) szórványoktatás problémáit boncolgatja – Matekovits Mihály pedig nagyon „otthon van” e kérdésben, ami a bemutató során ki is derült.

Most már csak az kellene, hogy a két kötetet, érdemeihez méltán, minél többen forgassák. A főleg tanügyi vonatkozásút, mondjuk, elsősorban pedagógusok.