Gulyás, könyvbemutató és májusfa

Két év kényszerszünet után ismét közösségi majálissal ünnepelt a dévai magyarság. Az RMDSZ helyi szervezete révén hagyományossá tett rendezvénynek idén is a Magyar Ház biztosított teret, ahol Pogocsán Ferdinánd alpolgármesterrel az élen már reggel vidám csapat aprította a húst, pityókát, zöldséget, rakta a tüzet a 70 literes üst alá, hogy kora délutánra elkészüljön az ízletes gulyás.

Közben folyton bővült a társaság, miután a magyarok megérkeztek a templomokból, ahol az anyák napját is megünnepelték. A déli órákra megtelt a Magyar Ház nagyterme, a helyiek és a más településekről érkezett vendégek könyvbemutatóra gyűltek össze. László Gergely Pál jól ismert a helyiek számára, a vasárnap bemutatott Elszenderült idők című, tízedik könyve mégis újdonságnak számít. Előző kilenc kötete ugyanis a bukovinai székelyekről szól, az Elszenderült idők viszont Déva aranykorát tárja fel az olvasók előtt, vagyis főleg az 1876-os közigazgatási reform (akkori szóhasználattal: vármegyerendezés) és az első világháború közötti időszakot, mindenekelőtt korabeli sajtóanyagok alapján. A kötet számadatokat is tartalmaz, ezek révén jobban érthető az a jelentős fejlődés, amely néhány évtized alatt végbement, s amely meghatározó maradt a város mai arculatára nézve, hangsúlyozta Dulinszky László a bemutatón. 1880-ban Déva lakossága még nem érte el a 4000-t, 1910-re viszont a nyolcezret is meghaladta. Nem csupán létszámbéli megduplázásról volt szó, hanem minőségi ugrásról is: ez idő alatt épültek meg a város iskolái, a város- és a vármegyeháza, a kórház, a törvényszék, a színház, a nemzeti kaszinó stb. Óriási elszántsággal és tenni akarással rendelkeztek, hogy ekkora fejlődést értek el, hangsúlyozta a Dulinszky László, aki a könyv tördelését és szerkesztését végezte el.

Déva történelme még a helyiek számára sem mindig ismert, jegyezte meg a szerző. Mindenkinek tudomása van a várról, a tornaiskoláról, a Csaba atya alapítványának otthont adó kolostorról, egyébről viszont kevés az információ, legalábbis a mai világban, beleértve a világhálót. Holott információ létezik, csupán össze kell gyűjteni az archívumok, levéltárak mélyéről: László Gergely Pál éppenséggel ezt tette. Nem volt könnyű, a korabéli újságok böngészése, a fontosabb információk összegyűjtése idő- és energiaigényes tevékenység, amit a szerző felvállalt és könyv formájába gyűjtöttek össze. Így született Pogocsán Ferdinánd dévai alpolgármester támogatásával az Elszenderült idők, melyből az olvasó érdekes információkat szerezhet nemcsak az emblematikus épületek keletkezéséről, hanem egyéb korabéli eseményről, mint például az árvizekről vagy Ferenc-József császár itteni látogatásáról.

A könyvbemutató végén az egybegyűltek pezsgővel koccintottak, miközben a szerző dedikált, majd kivonultak az udvarra, ahol időközben a bográcsban elkészült a finom gulyás. A gulyás hamar elfogyott, sőt, a miccs is, s még a helyszínen készített kürtöskalácsot is „vitték, mint a cukrot”. Az asztaltársaságok a hűvös teremben vagy a kellemes, szinte nyári napsütésben folytatták a csevegést, a gyerekek a futballpályát vették birtokba, szállt a labda, terjedt a jókedv, és a szervezők örömmel nyugtázhatták, hogy a kisebb-nagyobb helyi magyar közösségek mindegyikét sikerült idén megszólítani, vendégül látni, egy asztalhoz ültetni.

A közigazgatásilag Dévához tartozó szomszédos Csernakeresztúron is ünnepelt a magyarság két év kényszerszünet után. Miután a templomban köszöntötték az anyákat, a bukovinai székely népviseletbe öltözött fiatalok a falu főterére vonultak, ahol feldíszítették a hagyományos májusfát. A faluban a legények már több májusfát díszítettek fel a lányos házaknál, a májusfa végül is a fiatalság és a szerelem jelképe, magyarázta Szabó Júlia, a helyi hagyományőrző egyesület vezetője. A közös májusfa felállítása után a fiatalok – óvodás gyermekektől egészen kamaszkorig – néptáncelőadással örvendeztették meg az eseményre szép számban összegyűlt falubelieket.