Gyerekességekről felnőtteknek

Megváratta a törzsközönségét az Aradi Kamaraszínház, hiszen a legutóbbi bemutató óta közel másfél hónap telt el az újabb premierig.

A múlt hét utolsó két munkanapján Raymond Cousse Gyerekességek című monodrámájára ülhetett be a nagyérdemű, bár a pénteki előadás (a csütörtökit nem láttam) néhány nézője a jelek szerint kihagyta volna ezt a produkciót. Ketten biztosan elmentek a teremből az első tíz perc után (lehet, hogy többen is, de azokat nem vettem észre), ám elhamarkodottan döntöttek, mert – így, utólag elmondható – színházi élménytől fosztották meg magukat.

Az előadás elején valóban kissé „túlsúlyban” volt a morbiditás, obszcenitás (majdhogynem trágárság), már-már a gusztustalanság. A kellékként (partnerként?) használt disznófej, az egy-egy alakot jelképező felszabdalt nyers hús, vagy a molesztálását elmesélő kisfiú szókimondósága visszatetszést válthatott ki egyesekben, de ha az előadás egészét nézzük, elmondható, hogy „elbírt” ennyi szabadosságot. Különben is, a gyermeki világ találkozása a valósággal olykor tényleg nyers, másrészt a gyerekek szókimondók, gyakran a nem megfelelő helyen és időben kotyogják el a „hálószobatitkokat”, úgyhogy nem kell mindjárt „szülői fenyítésként” megintenünk mindezért a rendezőt.

(Zárójelet azért nyitok, mert a disznófej nagyon emlékeztetett Cousse másik monodrámájára, a Sonkastratégiára, amelyben a disznó megideologizálja létezését, szinte elősegítve önmaga vágóhídra hurcoltatását, és amelyet a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház is műsorra tűzött tíz évvel ezelőtt Demeter András István szereplésével, míg a Gyerekességeket, amit most az aradiak láthattak,Gyermekszemmel címen játszotta a temesvári magyar színház Balázs Attila feledhetetlen alakításával.)

Lung László Zsolt (Csíki Játékszín/Open Stage) kezdetben kevésbé tudta elhitetni, hogy egy gyermeket látunk a színpadon, de talán a már felsoroltak vonták el a nézők figyelmét, vagy az összpontosítását. A történet szálának gombolyításával már mind hihetőbb volt, hogy itt egy kisfiú éli meg a nagyvilág dolgaival szembeni értetlenségét, kezdve azzal a „szőrös kisállatkával”, amit meglesett a nők lába között, folytatván a papnak feltett kérdéseivel, amikre persze nincsen válasz, hiszen a két világ (a gyermeki és a felnőtti), még nem érett össze, befejezve az első nagy találkozással, a halállal. Az utolsó jelenetet szívbemarkolóan játszotta el a csíki színész, de a mesterien odaillő rendezői húzásnak, a koporsófedélen koppanó földgöröngyöknek is sokáig a hatása alatt állt a publikum.