Gyula-könyv

Mit tudunk Gyuláról, Arad magyarországi testvérvárosáról?

Arad megyében egészen biztosan hallottak róla, sokan meg is csodálták a kokett várost, amelynek központjában néhány éve nagyszerű szökőkútrendszert építettek, sokan jártak Európa-szerte ismert gyógyfürdőjében, megittak egy kávét vagy megettek egy süteményt a Százéves (valójában régebbi) cukrászdában és persze hallottak híres kolbászáról, talán meg is kóstolták. 

Az irodalomkedvelők esetleg azt is tudják, hisz sokszor olvashatták a magyar újságban, hogy ott élt és halt meg az Arad megyei Simonyifalván született Simonyi Imre költő. És ott született Erkel Ferenc, a magyar himnusz zeneszerzője. És onnan indult el közvetlenül 1990 után a Kézfogások akkor, amikor még nem volt divat a határokon átnyúló kézfogás…

Lám, tudunk egyet-mást a román–magyar határhoz szinte hozzátapadt városról, de ha fellapozzuk Árpási Zoltán író-újságíró-publicista Gyula könyv című kötetét, rájövünk, hogy nagyon keveset.

De mi is ez a könyv? A szerző szerint „majdnem minden, meg egy kicsivel több, ami nélkülözhetetlen a város és a városban élők megismeréséhez, elsősorban nem gyulaiaknak”. „Egy könyv, amely megpróbálja megmutatni mindazt, ami egy város múltjában és jelenében előforduló események, évszámok, nevek, épületek és emléktáblák mögött meghúzódik” – idézhetjük tovább a szerzőt. Nem a hagyományos értelemben vett városkalauz, de az is; nem történelemkönyv, bár az is – egy olyan könyv, amely a város lelkét kívánja megragadni.

Hogy hogyan lehet ezt megtenni, arra a 225 oldalas Gyula könyv a válasz. Amelynek lapjain, kissé szokatlan módon, margót is hagyott a szerző az esetleges megjegyzésekre. És Árpási Zoltán, a város szülötte mesél, rendkívüli helyismerettel és minden területre kiterjedő tudással, mégsem „akadémikusan”, hanem közvetlenül, sokszor szubjektív hangon utcákról, házakról és folyóról – mellesleg: a gyulai kolbász receptjéről is –, szubjektíven és mégis tárgyilagosan, nem is titkolva, hogy kedvező benyomást kíván kelteni szeretett városa iránt.

A nem-gyulai megtudhatja, melyik az a hét hely, amit Gyulán járva nem szabad kihagyni, melyik további hetet érdemes megtekinteni, és melyik az a hét, amelyet szintén érdemes felkeresni, ha van rá. Ha ezt megtettük, akkor valamennyire megismertük a 32 ezer lakosú várost, s ha a kötetben szereplő személyek – a város szülöttei vagy a Gyulához valamilyen formában kötődők között akarunk eligazodni, hatalmas, több mint félezer nevet tartalmazó névjegyzék segít az eligazodásban.

S ha végiglapozzuk a könyvet, felsóhajtunk: milyen jó lenne nálunk is egy hasonló, Aradról készült könyvet forgatni. Igaz, szerencsére már van városkalauzunk, pontosabban tankönyvünk, jó és értékes könyvecske (főleg a magyar fordítása), de „ránk férne” egy jóval bővebb változat is. Hátha idővel az is megszületik…