Kalamazoo, avagy Sohase mondd, hogy vége

Pénteken este a zsúfolásig megtelt aradi nagyszínházbeli előadás vége felé Hernádi Judit lépett a mikrofon elé a darabba illeszkedő dallal. 

Ekkor az az 1980-as évekbeli délelőtt jutott eszembe (nem találtam a pontos időpontot), amikor a Kosuth Rádióban először elhangzott a Soha se mondd... kezdetű dal. Perceken belül telefonhívások százai árasztották el a szerkesztőséget.

Az akkor még fiatal (idén áprilisban 68 éves) színésznőnek nagyon szubjektív megítélésem szerint ez volt az igazi debütje, amikor pár perc alatt országszerte felfigyeltek a nevére. Azóta Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának tagja stb.

Kern András 78 éves – Kossuth-, Jászai Mari-díjas színész, film- és színházi rendező, énekes stb., mondhatni számtalan film- és tévéprodukció szereplője –, nevét bizonyára minden Kárpát-medencei néző ismeri.

Egyszóval: két nem akármilyen – több előző produkcióban együttesen fellépett, jól bejáratott, sikeres páros volt az Aradi Kamaraszínház évadját megnyitó előadás főszereplője.

Hogy őket választották a darab szereplőivé, akik korban, bizonyára élettapasztalatokban is, mindenben megfelelnek a szerep követelményeinek, az az előadás létrehozóinak, köztük Sebestyén Aba rendezőnek is köszönhető.

A Kalamazoo címet a legtöbben nem tudták értelmezni – nem csodálom. Magam utólag döbbentem rá, hogy a zoo állattal kapcsolatos valami.

És valóban, a darabból kiderül, a cím egy bizonyos amerikai (a darab szerzői amerikaiak) állat-, konkrétabban madárrezervátumra vonatkozik. A darab női főszereplője, aki amolyan „domina” a párkapcsolatban, „madárbolond”.

Szóval zajlik az azzal induló történet, hogy a két – boldog és hosszú házasság után özveggyé vált – főszereplő (a darab szerint gyermekeik unszolására) benevez egy társközvetítő ügynökségre.  Kiderül, nem egészen passzolnak egymáshoz (vallásban, életfelfogásban stb.), de végül (hogyan is lehetne másképp egy amerikai komédiában!) egymásra találnak, s egy jól sikerült zárójelenetben ezt meg is jelenítik.

***

Jó, nem hiszem, hogy ez a darab a jelenkori dráma (közelebbről vígjáték) csúcsteljesítménye volna.

Azt azonban igen, hogy a jelen nemzedék idősebb korosztályának egyik aktuális kérdését veti fel. 

Napjainkban nagyon sok, párját vesztett idős ember válik reménytelenül magányossá, még akkor is, ha (más elfoglaltságokkal rendelkező) gyermekei vannak. 

Az idősek közül elméletileg legalábbis sokan közülük esélyt kaphatnának (megmaradt) életük újrakezdésére.

Számomra – idős ember számára – a Kalamazoo ezt sugallja.