Kölcsey Galéria, külföldi művészekkel

Bizonyos tekintetben rendhagyó képzőművészeti kiállítás megnyitóján vehettek részt szeptember utolsó napján az aradi magyar művészetkedvelők: a Klió teremben újra jelentkezett a Kölcsey Galéria. Majdnem tíz éve indult, osztatlan sikernek örvend, de mostanig nem fordult elő, hogy más országbeli alkotók munkáit mutassa be, eddig aradi (magyar), egykori és mai képzőművészek munkái szerepeltek. Most először magyarországi, közelebbről kiskunfélegyházi festők, szobrászok alkotásaival jelentkezett.

És – mint minden eddigi tárlata egyébként – elismerésnek örvendett. Legalább féltucat, a művészetben többé-kevésbé jártas, alulírott által megkérdezett néző szívesen látná lakása falán a bemutatott alkotások többségét.

Szép, ami érdek nélkül tetszik, fogalmazta meg egykoron a nagy filozófus gondolkodó.

A kiskunfélegyházi művészek alkotásai érdek nélkül tetszenek. Mert szépek, vonzóak, szeretetre méltóak.

Nyilván felmerül a kérdés, hogyan kerültek az Aradhoz képest kicsi, mintegy harmincezres lakosú város művészei a Maros-parti városba?

Hát úgy, hogy volt, mintegy véletlenül, összekötő kapocs, a történelem folyását számos véletlen is befolyásolj(t)a: a Piroska tanár-házaspár (egy nappal a kiállítás előtt vették át az Irodalmi Jelen jubileuma alkalmából megérdemelt díjaikat), amely Aradról Kiskunfélegyházára költözött, s a két település kapcsolatának összebogozásán is munkálkodott. „Ők a tietek, s a mieink”, fogalmazott Kiskunfélegyháza alpolgármestere. A lényeg, hogy a kapcsolat megteremtődött, mindenki javára. És remélhetőleg folytatódik. Bár egyes vélemények szerint a mostani rendezvény is folytatás, hisz a kiskunfélegyházi nyugdíjas klub képviselői már jártak művészeti rendezvényen Aradon.

***

A kedves olvasó ne várjon a kiállításról tudós művészeti értékelést, a Nyugati Jelenben néhány napja megjelent a bemutatkozó művészekről szóló értékelő, lapozzák fel az ott elhangzottakat.

Itt csak a tényeket rögzítem.

Elöljáróban azt, hogy a tervezett (most megvalósult)  kiállítás a járvány miatt többször, talán háromszor elhalasztódott.

Az aradi tárlaton Kiskunfélegyháza két alpolgármestere, Balla László és Rosta Ferenc is jelen volt. Előbbi („Petőfi és Móra Ferenc”) városának, a XIX. században a virágzó, gazdag magyar kisvárosok közé tartozó Kiskunfélegyháza történetét ismertette, utóbbi, alapos tájékozottságról valló hozzáértéssel a számos, mintegy negyedszáz elismert művészt felmutató, nagy neveket felvonultató félegyházi képzőművészeti életről és a tárlaton szereplő három művész munkásságáról értekezett.

Elhangzott a szándék, hogy a most megkötött (vagy csak folytatódó?) kapcsolat a két város művészi szférájában nem marad további folytatás nélkül.

Úgy legyen.