Költőt avattak Kisjenő-Erdőhegyen

Szombaton délután, az Erdőhegyi Református Egyházközségben szervezett imahét részeként megtartott istentiszteleten nt. Dénes József, nagyzerindi lelkipásztor szolgált.

Igehirdetésében a feltámadás tényét, lelki és erkölcsi vonatkozásait, az emberiségre kiható következményeit járta körbe, igen találó példákkal alátámasztva.

Az istentisztelet végén nt. Papp József, házigazda lelkipásztor megköszönte a szolgálatot, köszöntötte az egybegyűlteket, majd a meghirdetett könyvbemutató felvezetőjeként, felkérte Csanádi János presbitert, nyugalmazott magyartanárt, hogy mutassa be, értékelje nt. Dénes József első, Feléd sietek című verseskötetét.

Csanádi János már bevezetőjében ünnepnapot hirdetett, nem csak azért, mert kevéssel a költészet napja, illetve az EMKE születésnapja után járunk, hanem azért, mert a sok prózai gond és baj közepette költőt avatni, verseskötetet bemutatni, olyan ünnepnapnak számít, amilyet csak ritkán élhet meg a Körös-köz magyarsága.

A papköltő elődök erényeire hivatkozva, megállapítja: „Dénes József a szilágysági hepehupás őshumusz sarjadéka, aki még ízlelte a szívről szakadt kenyeret, melynek vetőmagját édesapja a vállára akasztott zsákból a szíve alól markolta és szórta a szántóföldbe, termését pedig édesanyja dagasztotta-sütötte pirosas-feketére.” A továbbiakban a szülőfalujából, a Kraszna-menti erdők, a szilágysági táj csodálatából, az édesanyja dalaiból ihletődött, pajtásaival költősdit játszó gyermektől kiindulva, ifjúként, református lelkészként, de a sorssal dacoló, meggyötört szilágysági ember élettapasztalatával beleízlel a költői vajúdás gyönyöreibe, fájdalmaiba. Költeményeiből vett számos idézettel alátámasztva ismertette a szerző eddigi életútját, amelyiknek igen fontos mérföldkövei a házasságkötése, két gyermekének a megszületése, fejlődésük emlékezetes pillanatainak a felidézése. Egész életpályáján végigkísérte „a tudat, hogy ebben az ezredfordulós, elembertelenedő világban a hit ereje segíti át minden vészeken, valamint az emberi kapcsolatok koronája, a szeretet.”

A szerző költészetéről elmondja: „…fő jellemzője a szerénység és az alázat. Egyáltalán nem melldöngető, szólampufogtató, inkább sejtelmesen egyszerű, már-már gyermekien naiv. … Erénye, hogy papköltő létére, verseiben nem válik didaktikus prédikátorrá, nem viszi túlzásba a biblikus vonatkozásokat, mégis végig érezzük az isteni gondviselés áhítatát. Mondanivalóját nem bugyolálja érthetetlen vagy félreértelmezhető burokba. Verselésének apró hézagosságai, hogy rímei nem mindig tisztán csengőek, és, hogy hangsúlyos ritmusa néhol sántít, a tapasztalatlanság számlájára írhatók. Legjobb, ahol eltekint a kötött formától, szabad versei közvetlenebbek” – avatta költővé Csanádi János „a szilágysági talajból a Körös-közbe áthajló papköltőt”, első verseskötetének a bemutatása alkalmával.

Dénes József, az ünnepelt elérzékenyüléstől fátyolos hangon mondott köszönetet a lelki és erkölcsi támogatásért, a buzdításért feleségének és gyermekeinek, valamint a rokonoknak, a barátoknak. A továbbiakban az Úrasztala előtt összegyűlt nagyzerindi lányok a verseskötetből szavaltak, majd az ünnepelt hegedűkísérete, fuvola és orgona aláfestéssel, Dénes Erzsébet, tiszteletes asszony vezénylete mellett, pallérozott énektudással, színvonalas műsort adtak elő.

A könyvbemutató utolsó epizódjára, a dedikációra a parókián került sor, ahol a hívek és a tisztelők tömött sorokban várakoztak, hogy az elsőkötetes költőtől, névre szóló lelki, erkölcsi útravalót vihessenek magukkal.

Reméljük, az erdőhegyi református templom és közösségi ház a jövőben számos, a szombatihoz hasonlóan felemelő közművelődési eseménynek ad majd otthont.