Korszakok – bennük, mögöttük, utánuk

Brauch Magda Korszakok c. kötete idén nyáron hagyta el a nyomdát, de csak most, tegnapelőtt esett meg a bemutatója a Jelen Házban, mérsékelt számú, de annál lelkesebb közönség jelenlétében. Nagy budapesti, bemutatókat rendező könyvesboltok mindenesetre örülnének, ha egy-egy hasonló rendezvényükön az aradihoz hasonló átlaglétszámú érdeklődőt fogadhatnának.

Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője, az Irodalmi Jelen helyettes főszerkesztője, a kötet összeállítója – a bemutató párbeszédes formában zajlott – egyik bevezető mondata így hangzott: „Brauch Magdát nem kell bemutatnom, rendkívüli írásokat tett le az asztalra”. Így igaz, a sokadik köteténél tart, a mostaniban megjelent írások zöme vagy előző – szépirodalmi, rövid írásokat tartalmazó – három kötetében, de legalább az Irodalmi Jelenben már napvilágot látott (az utolsó, a Covidról szóló írás kivételével). Most azonban egy sajátos szempontból válogatva magát a szerkesztőt is meglepte, hogy a régebbi írások mennyire más színt, hangsúlyt kapnak, amikor egy vezérelv szerinti sorba rendeződtek.

A 140 oldalas kötetben mintegy negyven írás kapott helyet (amiből terjedelmükre is következtetni lehet), s ebből a „ma”, a covidos korszak alig negyven oldal, a többi az 1989 előtti időket idézi meg. A mai legalább hatvanasok-hetvenesek számára nem idegen ez az időszak, amely ilyen apró fejezetcímekkel jelenik meg, mint Muszájok és tilalmak kora, Újabb muszájok és tilalmak, Lóden-korszak, Azok az átkozott nyolcvanas évek (sorállások, sötétség kora), Elvtársurak kora stb.

Akik átélték, tudják, mit takarhatnak a címek. A történetekben magukra vagy környezetükre ismernek, s olykor talán el-elborzadnak, hogy miket kellett megélniük. Közben persze élvezik a szerző stílusát, a sokszor humoros megközelítést – mert, szerencsére, sem a magát teljesen átlagos polgárnak tartó szerző, sem az emberek többsége még az „átkosban” sem volt örökké búvalbélelt, akkor is megpróbálta az akár sanyarú élet derűsebb oldalait felfedezni, és megélni.

Akiknek igazán újat, talán megrendítőt mondhatna a Korszakok, az a mai fiatalság, a húszas-harmincas nemzedék, amelynek legfeljebb szülei elbeszéléséből lehet halvány fogalma azokról az időkről. Magam a könyvet elsősorban nekik ajánlanám, ha remélném, hogy el is olvassák.

Fotó: Kurunczi Ferenc