Látni, hallgatni, olvasni…

Jobb sorsot érdemelt volna ez a rendhagyó könyvbemutató. Programzsúfoltság miatt ezúttal csak maroknyi ember, jobbára családtagok, egykori osztálytársak láthatták, hallhatták a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésznőjének, Kézdi Imolának vallomását első verseskötetéről. Imolát Aradon magunkénak tartjuk, noha évtizedek óta Kolozsváron él, de színpadi sikereinek híre eljutott abba a városba is, ahol diákéveit töltötte. Vele jött „haza” Kelemen Kinga, aki a Szamos-parti Thália dramaturgja volt ugyancsak hosszú ideig. Kinga tulajdonképpen nyilvános „vallatóra” fogta a művésznőt, hogyan jutott el a színpadi sikerektől (többek között UNITER-díj) a versírás hangulatához. Az oldott hangulatú beszélgetéshez szükséges „illusztrációt”, a versek megszólaltatását pedig a hely szellemének (Kamaraszínház) megfelelően Éder Enikő és Tapasztó Ernő színművészek, ugyancsak a Csiky Gergely Főgimnázium egykori diákjai, szolgáltatták a  csupán maroknyi érdeklődőnek. Teljes aradi közreműködéssel szép, emelkedett szellemiségű szombat délutánja volt a részvevőknek, akik megtudhatták, hogy Imola (bocsánat a közvetlenségért, diákkorában versmondó versenyen zsűriztem) főként a világjárvány miatti kényszerszünetek váltakozó hangulatait próbálta versbe szedni. Mert, mint mondta, a szerepformálási hangulat és a versírási ihlet között számos összefüggést talált. A biztatást a további ilyen irányú próbálkozáshoz a Látó és a Helikon szerkesztőitől, majd később a Koinónia Kiadótól kapta. Irodalmi berkekben kompetens személy, író készségére utalva, egyenesen nekiszegezte a kérdést: „Hol voltál eddig?” Imola a világhálón is szinte naponta „jelentkezett” hangulatában, stílusában, írásmódjában is a 21. század emberének érzésvilágát szélesen boncolgató rövid, olykor egy-két szavas sorokban írott verseivel, a szavak, érzések szokatlan játékával.Saját bevallása szerint 420 eddigi verséből válogatta ki azt a 69-et, amely bekerült a grafikailag is rendkívül igényes kötetbe, melynek a címe szintén telitalálat: Miniallűrök. A versek száma egy tragikus családi eseménnyel, édesapjának váratlan eltávozásával függ össze: 69 éves lett volna… Az „allűrök”, érzésem szerint nem egy befutott, ismert és kedvelt művésznő habitusára utalnak, hanem életérzéseire, női mivoltára, a körülött zajló világ jelzéseire.És hogy teljes legyen a „befelé fordulás”, a kötetben, három fejezetbe sorolt lírai alkotásokhoz az illusztrációt a művésznő (költő) 13 éves, ugyancsak tehetséges leánya, Rézi készítette.Kézdi Imola nem csak a rivaldafényben remekelt. Meg­győződésem, hogy nemcsak a világhálón, hanem nyomtatásban is jó néhány verseskötet fogja követni a Miniallűröket. A 21. századi ember bonyolult érzésvilága, a mellőzhetetlen külső hatások, a művészi érzékenység, a hangulatváltozási hullámok a tehetségek számára kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek.