Lelkierőt adó előadás a legjobb közönségnek

Az Aradi Magyar Napok utolsó rendezvénye, a hétfő esti Nótaest hatalmas sikerrel zárult.

A Megyei Kulturális Központ udvarán szép számmal gyűltek össze az emberek. Szinte mindenki talált egy-egy ismerős arcot a tömegben (noha a maszk megnehezítette, hogy felismerjék egymást), akinek a közelébe ülve beszélgethettek, míg a koncert pontban 19 órakor elkezdődött.

Az első „fellépő” Bognár Levente alpolgármester volt, aki megköszönte a jelenlévőknek, hogy szép számban megjelentek, és a szervezőknek a fáradhatatlan munkát, amivel a körülmények ellenére megszervezték az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatát. „Remélem, hogy október 5-én az ünnepi előadáson, és 6-án, a koszorúzáskor is találkozni fogunk. Köszönjük a Shake Kvartettnek és zenekarának – akik második alkalommal szórakoztatják az aradi közönséget – a jó hangulatú nótaestet” – mondta alpolgármesterünk.

Az előadást a zenekar prímása nyitotta meg, majd az egész zenekar bekapcsolódott a játékba. Miután a prímás is a többi zenész közé ült, az énekesek sorban a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című nótát – több szólamban – énekelve léptek fel a színpadra, és bűvölték el a közönséget. Majd Kiss Attila, Borbély B. Emília és Molnos András Csaba szóló produkcióikkal ríkatták meg és vidították fel a nagyérdeműt. Éder Enikő emlékezetes előadásával, a Ne szidjatok soha engem és a Látod édesanyám c. nótákkal csalt könnyet a közönség szemébe, no meg azzal, ahogy azt a nézők sorai közt sétálva előadta. Ezután csatlakozott hozzá a színpadon a kvartett többi tagja, akik összesen két órán át nótáztak.

Noha a nótázók dolgát megnehezítette, hogy a közönség arcát eltakaró maszkok miatt nem látták igazán a nagyérdemű reakcióját, biztosíthatom a fellépőket, hogy, aki nem velük együtt énekelte az általuk jól ismert nótákat, az a taktust dobolta, vagy ritmusra lengette a lábát, de mindenképp teljes mértékben bekapcsolódott az előadásba. Sokan talán még táncra is perdültek volna, ha nem lettek volna a kötelezően betartandó előírások. És ha nem lett volna ez a fránya vírus, nagyobb lett volna a közönség is.

Ettől függetlenül az előadók hálásak voltak a lelkes közönségért, a nézők ifjai, és örökifjúi pedig hálásak voltak a csodálatos előadásért, azért, hogy két óra erejéig kiszakadhattak a szürke hétköznapokból és a mindennapi gondokból. Olyannyira, hazafelé is énekszóval, dudorászva, mosollyal az arcukon indultak.

Hogy Molnos Andrást idézzem: „Önök voltak az elmúlt hét hónap legjobb közönsége”. Én minden néző nevében állíthatom, Önök, kedves előadók, adták/ják az elkövetkezendő, valószínűleg nehéz hónapokhoz a lelkierőt. Köszönjük!