Megszületett az Aradi Magyar Értéktár

Ha van könyvtár, képtár, levéltár, amely könyveket, képzőművészeti alkotásokat, dokumentumokat gyűjt és őriz, miért ne lehetne értéktár a magyar értékek jegyzékbe vételére, a jelen- és utókornak való megőrzésre?

Lehet, sőt van is, bár pillanatnyilag még kevésbé barátkoztunk meg az elnevezéssel, mint az előbbiekkel. Nem csoda, hisz a Magyar Országgyűlés idevágó törvénye alig tíz éve, (XXX./2012) született meg az értéktárak létrehozásáról. A jogszabály kimondja:

a) a magyar nemzeti értékek, köztük a hungarikumok megőrzendő és egyedülálló értékek;

b) az összetartozás, az egység és a nemzeti tudat erősítése érdekében nemzetünk értékeit össze kell gyűjteni, dokumentálni, az értékvédelem alapjául szolgáló dokumentációt a szigorú nyilvántartás és kutathatóság szabályai szerint meg kell őrizni, az értékeket pedig ápolni, védelmezni és támogatni kell.

E törvény nyomán számos magyar – helyi – értéktár született már meg, van készülőben. A legújabb az Aradi Magyar értéktár, amelyet január 19-én, csütörtökön mutattak be a Jelen Ház nagytermében.

Majd’ kétszáz tétel, nyolc témakörben

A Magyar Értéktár pillanatnyilag – hacsak az utóbbi hetekben nem változott – 174 tételt tartalmaz nyolc témakörben: Agrár- és élelmiszergazdaság, Egészség és életmód, Épített környezet, Ipari és műszaki megoldások, Kulturális örökség, Sport, Természeti környezet, Turizmus és vendéglátás. E nyolc kategóriába, elméletileg, minden belefér, ami a magyarság (de valószínűleg akármilyen más nép) anyagi és szellemi megvalósításait, eredményeit összefoglalja.

Lássunk néhány példát az egyetemes magyar értéktárból.

Mathiász János és dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Irinyi János, gr. Széchenyi István, Kós Károly, Puskás Ferenc életműve, a csabai kolbász és szegedi szalámi, kb. tízféle pálinka és harminc-valahány féle bor, a fröccs, a zsolnai porcelán és a 100 tagú cigányzenekar, a kocsi, kétféle halászlé, a karcagi birkapörkölt, a Feszty-körkép stb.

Az egyetemes magyar értéktárban szerepel az immár az anyaország határain túli Torockó épített öröksége, az aradi Szabadság-szobor, a nagybányai művésztelep és festőiskola, a csíksomlyói búcsú.

A magyar értéktár azonban, szerintem, befejezetlen, mondhatnám hiányos – de hogy is lehetne befejezni, véglegesíteni? –, és számos kérdést vet fel.

Miért nem szerepel benne, például – apropó aradi értéktár, mert most erről van szó – az első (a Maros-parti városban működött) magyarországi autógyár? Nem világelső ugyan, de a Monarchiában, így Magyarországon igen. Talán csak azért, mert nem indították el az elismerési eljárást.

Az érték a belbecs függvénye

A Szabadság-szobor Egyesület kiadványa, a jó kétszáz oldalas, még tavalyra datált Aradi Magyar Értéktár mondhatnám parádés külsővel – az Araddal kapcsolatos előző három kötetéhez hasonló borítólappal, kitűnő (drága) papíron, kiváló színes fotókkal jelent meg.

Manapság ritkaságszámba megy egy ilyen könyv.

De hát egy könyv értékét általában nem a külcsín, hanem a belbecs határozza meg.

Mi van belül az aradi értéktárban?

Kilenc szerző (Fekete Károly, Horváth Levente, Irházi János, Király András, Matekovits Mihály, Nagy István, Puskel Péter, Siska-Szabó Hajnalka, Ujj János) húsz-egynéhány (többnyire néhány alfejezetből, címszóból álló) fejezetben ír témájáról.

Vadonatújat nem fedeztem fel; hála és köszönet hozzáértő, rátermett és szorgalmas helytörténészeinknek, az elmúlt két-három évtized során számos cikket, kötetet jelentettek meg a mostani kiadványban szereplő témakörökben. Persze ezúttal a kötet szempontjainak megfelelő átdolgozásban szerepelnek.

Az Aradi Magyar Értéktárban olvashatunk Fábián Gáborról és az Arad Megyei Múzeum Képtárának magyar anyagáról, a Szentháromság-szoborról és a fogadalmi körmenetről (Fekete Károly); Földes Kelemenről, Faix Jaques-ról, Szántay Lajosról, Rozsnyay Mátyásról, Szántó Györgyről és Károly Sándorról, az aradi panteonról, az emléktáblákról, a templomokról, imaházakról, zsinagógákról (Ujj János); Salacz Gyuláról, a „Zöld nyíl” pályájáról, a MARTA-ról, az aradi zsidóság integrálódásáról, a Kultúrpalotáról (Puskel Péter), Kovách Gézáról, Aradról, a szabadságharc utolsó bástyájáról (Király András). Az aradi magyar oktatásról a téma szakértője, Matekovits Mihály ny. matematikatanár, egykori iskolaigazgató, minisztériumi vezérigazgató írt.  

Örvendetesnek tartom Irházi János jelentkezését (Ficzay Dénesről) és különösen Siska-Szabó Hajnalka rajztanár, festőművész írását: a kötet legnagyobb terjedelmű, a Szabadság-szoborról szóló, azt művészeti megközelítésből sokoldalúan, pró és kontra elemző cikkéről van szó.

***

A könyvbemutató érdekes, bár kissé szervezetlen volt – a szerzők nem tudták előre, hogy meg kell szólalniuk, így szabódniuk kellett, amikor kiszóllították őket („Tanár úr, nem készültem”).

Czernák Ferenc szépkorú versmondó – január 22. előtt álltunk – Kölcsey Ferenc Himnuszát szavalta el a Magyar Kultúra Napjának előestéjén.

Két csykis diák követte egy Petőfi-, illetve egy Madách-verssel – a magyar irodalom mindkét nagysága 200 esztendeje született.

A műsorvezető szerepét Horváth Levente töltötte be, nem először, de a tőle már megszokott „profi” szinten.

Király András ny. tanár, volt iskolaigazgató, megyei RMDSZ-elnök, tanügyi államtitkár, egykori egyetemi kolléga (mintha hallanám: minek ez a sok badarság?!), a kötet felelős szerkesztője a könyvről azt mondta: nem teljes, de szerinte a lényeg benne van. A legfőbb lényeg pedig: magyarul beszélünk, érzünk, és támogatni kell az érzést, hogy szülőföldünkön vagyunk. Azt hiszem, ez sikerült.

Az est folyamán a szerzők rendre szóltak néhány mondatnyit (egy kivétellel – de ő legalább nagyon érdekeseket mondott).

Az „est fényét”, ahogy tudósításokban szokták mondani, a kisiratosi citerazenekar emelte. Azé a Kisiratosé, amely a megyében (sőt, szerintük egész Erdélyben) 2016-ban (bár a helyi emlékezetben 2015 szerepel) először adta ki a maga helyi Értéktárát. S ha már itt tartunk, említsük meg: a magyarországi Pusztaszabolcs testvértelepülés hathatós közreműködésével kiadott, szép kivitelezésű értéktár-könyvecskében olyan tételek szerepelnek, mint az üvegház-kertészet, a helyi kenyér, a világosi fegyverletétel emlékműve, a katolikus templom, a díszpolgárok szellemi öröksége, a gyógyvíz, a Rónasági citerazenekar, a Szalbeck vegyeskórus, vagy a kisiratosi savanyaleves.

Bár Aradnak is volna legalább egy említésre méltó, magyar vonatkozású étel-különlegessége. Az értéktár-kötetben felsorolt szellemi táplálékok után biztosan jólesne egy kitűnő savanyaleves, előtte egy kupica Vince-féle szilvóriummal. Mert nem csak igével él az ember...

Fotók: Kurunczi Ferenc