Mesekaraván sokféle tanulsággal

A temesvári CamenArs Kulturális Egyesület partnerségben a Temes Megyei Tanfelügyelőséggel, a Szülőföld Alap és a Temes Megyei Önkormányzat támogatásával Pusztakeresztúron és Dettán járt interkulturális mesekaravánjával az elmúlt vasárnap délután és hétfőn délelőtt. 

Az „Interkultúra/Mesejáték-karaván Szórványból Szórványba” projekt keretében Cserebere mesejáték címen vetélkedőt szerveztek óvodás és iskoláskorú gyermekek számára (14 éves korig), melynek célja kissé szélesebbre tárni a képzeletbeli ablakot az ugyanazon a településen élő népcsoportok kultúrája felé. Pontosabban a szervezők által kiválasztott vegyes lakosságú településen játékos elvárás volt, hogy ismerjenek a gyermekek néhány mesét, nagyobb iskolások irodalmi művet a másik etnikum kultúrkincséből, illetve egy tetszés szerint választott jelenetet, figurát rajzban jelenítsenek meg. Ez a gyermekalkotás képezte a „belépőjegyet” a hivatásos színművészek által előadott Tóbiás és Kelemen, a civakodó kiskakasok című mesejátékra. Mondanom sem kell, hogy a tanügyiek együttműködése nélkül nem jöhetett volna létre a rendezvény, nem született volna közel háromszáz szebbnél szebb, bájosabbnál bájosabb gyermekrajz, s nem örvendhettünk volna két teltházas előadásnak.

Dömölki László Temes megyei tanfelügyelő a hivatala által ráruházott felelősséggel és kompetenciával közvetítette a tanügyi intézmények felé a CamenArs kérését, szerencsésen előtte járva és nyomatékot adva a civilszervezet személyes megkereséseinek és felkéréseinek. Ungurean Remus óbébi igazgató személyesen jött el az iskolásokkal a pusztakeresztúri előadásra, a vetélkedő zsűrijében Briscan Olimpia, Baráth Szilvia, Bali Gabriella tanárnők szakszerűen bírálták el a gyermekrajzokat Fehérvári Zsolt, temesvári képzőművész társaságában. Bruder Tímea óvónő és Faragó Borbála helyi lakos is sokat tettek azért, hogy a CamenArs lelkes önkéntesei szívesen látott, kultúrküldetést teljesítő vendégnek érezzék magukat Pusztakeresztúron. A vetélkedőre benevezett pusztakeresztúri és óbébi óvodások napról napra gazdagodó mesekincsükből varázsoltak friss fantáziájú, kedves rajzokat a lapokra. Az I.–IV. osztályos magyar gyerekek Ion Creangă meséinek bűvkörében élnek, a román gyerekek az egyetemes meseirodalom hőseit: Hófehérkét, Pinocchiót a rút kiskacsát és az aranyhalacskát preferálták. Az V.–VIII.-osok, valamennyien Óbében, román nyelven tanulnak. A magyar anyanyelvűek zöme szintén Creangă-művet választott; a román anyanyelvűek (tanáraiknak köszönhetően) Petőfi Sándor, Arany János, Fekete István, Szilágyi Domokos műveinek, hőseinek társaságát választották, igazodva a szervezők elvárásaihoz.

Bár a rendezvény sikeres volt, a pusztakeresztúri magyar gyermekek jövője elgondolkoztató. A helyben készített, hozzávetőleges statisztika szerint a faluban 50 óvodás és iskoláskorú gyermek él (14 évesig), a helyi óvoda és a csonka I.–IV. osztály mégis csak egy-egy tanerős. A szórványosodás évről évre fokozódik.

Dettán, ahol az 1960-as években magyar tannyelvű gimnázium működött, ma alig találtunk magyar anyanyelvén tanuló gyermeket az oktatási intézményekben. Az óvodában 16, az I.–IV. osztályban 6 gyermek kóstol bele abba a kultúrkincsbe, amelyet a magyarság évszázadokon át nemzedékről nemzedékre örökített. Ami pedig az oly sokat emlegetett bánsági multikulturalitást illeti, döntsék el önök, miként állunk. A dettai oktatási intézmények eleget tettek a tanfelügyelőség honlapján közölt versenyfelhívásnak, Certerjan Cosmin rajztanár kiemelkedő munkát végzett, a 155 rajz zöme – ennyivel jelentkeztek az I.–VIII. osztályokból a tanulók – az ő szakmai hozzáértését dicséri, és még 37 rajz az óvónők irányításával jött létre. A meseírók neve: Grimm-testvérek, Andersen, Perrault, Eminescu, Creangă, Ispirescu stb. egyértelműen az egyetemes és a román kultúrában való jártasságot illusztrálja. Ne ismernének egyetlen magyar szerzőt vagy művet? Vagy az interkulturális rendezvény elvárását nem fogalmazták meg eléggé világosan számukra a szervezők? Csak találgathatjuk.

A jutalomkönyvek – a gyermekek őszinte örömére – mindkét eseményen gazdára találtak, a két kiskakas történetét is szívből megtapsolták a gyermekek.

A szervezők számára sokféle tanulsággal szolgáltak a rajzok és az ottaniakkal való találkozások. Elsősorban azzal, hogy az interkulturalitás területén sok még a tennivaló, partnereket kell keresni és a hasonló rendezvényeket gyakrabban kell szervezni, hogy az Európai Unióban valóban a kulturális sokszínűség uralkodjon, s minden érték egyaránt elismerést nyerjen.