„Minden halált fájdalom kísér”

Megdöbbentő kordokumentumokat hozott el Aradra a nagyváradi Tóth István AFIAP-fotóművész: a nagyváradi Euro Foto Art Egyesület alapító elnöke, a Romániai Fotóművészek Egyesületének elnöke közel három évtizeden át követte nyomon a nagyvárad-olaszi temető „beprogramozott rombolását”, amely az idei teljes eltűnéséhez vezetett – helyében egy parkot talál az odalátogató. Fotóművészhez illően mindezt meg is örökítette – ezekből a fotókból mutat most be egy válogatást a megyei múzeum Képzőművészeti Részlegén (Gh. Popa de Teiuş utca 2–4., II. emelet).

Nelu Scripciuc, a szervező Pro Arad Fotóklub elnöke a rombolás látványától alaposan megdöbbenve, csak igen röviden köszöntötte a részvevőket és a vendégeket. Kelen Ferenc EFIAP viszont igen sarkosan a civilizációhoz intézett segélykiáltásnak minősítette a bemutatott 48 fekete-fehér fotót, jelezve: az öröknek szánt nyughelyek szentek, ezeket ápolni-gondozni kellene, mert nemcsak a szűkebb családnak fontosak, hanem általában a civilizációnak, hisz számos olyan személyiségnek is emléket állítanak, akik tettek valamit a közösségért, és a síremlékek között nagyon sok igazi, műemlék értékű mestermunka is volt.

Tóth István nem tudta és nem is akarta meghatottságát palástolni, miközben a visszafordíthatatlan tragédiáról beszélt, az viszont már nemcsak rajta múlott, hogy a főleg román hallgatóság előtt nem hangsúlyozhatta: itt egy több évszázados, magyar érdekeltségű temető megszüntetése történt meg előre megfontolt szándékkal egy olyan partiumi városban, amelynek magyar lélekszámi aránya jóval meghaladja Aradét!...

A fotók fekete-fehér változata nyilván nem véletlenszerű – ez sokkal hatásosabban érzékelteti az évtizedeken keresztül fokozatosan megvalósított tragédiát. A fotók különböző évszakokban készültek – a legutolsók tavaly télen...

A tárlatnyitón egy igen tartalmas katalógust is kézhez kaphattak a részvevők – annak román, angol, magyar nyelve is jelezte: az üzenet nem szorítkozik egyetlen nemzetiségre vagy felekezetre, ilyen barbárság bárhol, bármikor megtörténhet. Igaz, Kelen Ferenc korábban jelezte: Európa nyugati részében hasonlóval nem találkozott... A katalógus mottója: „Minden halált fájdalom kísér” – és ez nemcsak az emberekre, hanem az örök nyughelyük eltűnésére is vonatkozik.

Született aradi lévén nem állhatom meg, hogy fel ne vessem: a gyerekkoromban lerombolt mikelakai katonai temetőről, például, hogy csak egy példát említsek, készített-e valaki dokumentum-felvételeket? Igencsak érdekes lenne egy ezzel foglalkozó fotótárlat – még ha immár az csak dokumentáris-nosztalgikus is lenne...

A kiállítás, sajnos, csak május 9-ig, vasárnapig bezárólag nézhető meg, naponta 9–17 óra között.