Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!

Kiemelkedő eseménye volt a magyar kultúra napja alkalmából szervezett idei Hunyad megyei rendezvénysornak a dévai Szent Antal-plébánián meghirdetett könyvbemutató, melyen Orth István képzőművész által illusztrált Madách-kötet kapcsán nyerhettek betekintést az érdeklődők a magyar irodalom kiemelkedő egyéniségének életébe. Demeter László, a „baróti könyves ember” kötetbemutatói során pedig a Tortoma és Heraldika Kiadók legfrissebb kiadványait ismerhették meg.

Madách Imre méltatlanul háttérbe szorult a 19. századi magyar irodalom vezérlő szellemeinek, fároszainak sorában.  Petőfi, Arany, Jókai, Vörösmarty mellett meglehetősen kevés szó esik a közbeszédben Madáchról – állapította meg az est moderátora, Kun-Gazda Gergely, aki érdekfeszítő előadásban ismertette Madách rövid, tartalmas életét. A világirodalomban is előkelő helyen jegyzett magyar drámaíró gyermekkora óta betegségekkel küzdött. De neveltetésének, kiváló oktatóinak köszönhetően érzékeny, mélyen gondolkodó emberré lett, aki személyes életének tragédiái ellenére komoly társadalmi felelősséget vállal. Kossuth titkárának tett állásajánlása miatt a szabadságharcot követően várbörtönbe kerül. Itt írja le krétával az asztallapra Az ember tragédiájának első változatát Lucifer címmel. A szöveget több más saját szerzeménnyel együtt memorizálja, így „hozza” ki a börtönből. A kéziratot csak később viszi el Arany Jánoshoz, aki előbb felületes átfutás nyomán Goethe-epigonnak tekinti az írásra „vetemedett” országgyűlési képviselőt. Később azonban, a mű teljes elolvasása nyomán remekműnek nevezi Az ember tragédiáját, mely végül 1862-ben jelenik meg először nyomtatásban, és 1883. szeptember 21-én kerül bemutatásra a Nemzeti Színházban. E napot később a magyar dráma napjává nyilvánítják. Madách művének jelentőségét tükrözi, hogy az elmúlt 160 évben számtalan további művészeti alkotás ihletőjévé vált. Orth István nagyszebeni képzőművész érdekes kontextusban kezdte el mélyebben tanulmányozni Madách fő művét.  „2012-ben az azték naptár szerint meghirdették a világ végét. De nem következett be. Ennek kapcsán kértek fel a nagyszebeni Magyar Közművelődési Egyesületben, hogy tartsak előadást ilyen témában. Az előadásra készülve ötlött fel bennem egy élénk emlék Az ember tragédiájának néhány évvel korábbi kolozsvári színházi bemutatójáról, a Falanszter-jelenetről. A világ végének kérdése ugyanis elsősorban azt vetette fel bennem, hogy ez a Föld teljes megsemmisülését jelenti-e vagy csupán a civilizáció végét. És így kezdtem el mélyebben tanulmányozni a madáchi megközelítést, melyben a Falanszterben már saját jelenlegi világunkat véltem felfedezni” –  mesélte a Madách-kötet illusztrálását elindító történetet Orth István, aki végül három sorozatot alkotott Az ember tragédiájából ihletődve. A vegyes technikával készült, 16 darabos színes alkotások a dévai Szent Antal közösségi házban is kiállításra kerültek. A szépia lavírozott tusrajz-sorozat épp a napokban került kiállításra a kolozsvári Györkös Mányi Albert Galériában. A rézmetszetlevonatok viszont a Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából megjelent díszkiadású magyar, román és német nyelvű köteteket illusztrálják. A magyar díszkiadás támogatóinak sorában, a Communitas Alapítvány mellett, Orth István kiemelte az 1971-es aranydiplomás lelkipásztorokat, akik személyes adakozással járultak hozzá a kötet megjelenéséhez. 

A támogatók sorában fontos szerepe volt Serfőző Leventének, a nagyszebeni Híd Egyesület vezetőjének, aki szintén jelen volt a dévai bemutatón, és röviden ismertette Orth István képzőművész életét, munkásságát, megemlítve, hogy a lelkész családban született alkotó 1971-ben végzi el a teológiát, majd öt évre rá a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán is diplomát szerez, miközben segédlelkész Szatmárnémetiben és Aradon. 1976-tól huszonöt éven át a nagyszebeni Brukenthal Múzeum restaurátoraként tevékenykedett, 2002 óta pedig a Lucian Blaga Egyetem művészeti oktatója. Több száz könyvillusztrációt, ex librist és plakátot készít. Egyéni kiállításokkal mutatkozik be negyedszáz világvárosban, Tokiótól San Franciscóig.  Alapító tagja az újraalakult Barabás Miklós Céhnek és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíjjal tüntette ki, 2010 óta – egyetlen magyarként – Nagyszeben díszpolgára, 2013-tól a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa. A nagyszebeni magyarság egyik meghatározó egyénisége.

A Madách-megemlékezést követően Demeter László, a 17 esztendeje működő baróti Tortoma Kiadó és a három éve átvett budapesti Heraldika Könyvkiadó vezetője szólt a jelenlévőkhöz, bemutatva néhányat a több százas könyvtermésből. „Ahogyan a besenyőül Őrhegyet jelentő Tortoma-tetőre utaló kiadónevünk is jelzi, elsősorban Háromszék értékeire fókuszálunk, de a teljes Kárpát-medencére kiterjedően igyekszünk értékőrzést végezni. Ennek értelmében geneológiai, történelmi, néprajzi, szépirodalmi és gasztronómiai, sőt gyermekirodalmi kiadványaink is vannak” – mutatta be a két kiadó munkáját Demeter László, részletesebben ismertetve néhány Dévára is elhozott kötetet.

Az est vendége volt Kőrösi Viktor Dávid kolozsvári vezető konzul, aki a kiváló rendezvény kapcsán úgy fogalmazott, míg szeretetalapra épül a kultúra és a megmaradás, nincs miért aggódni Dél-Erdélyben. Kedves momentuma volt a rendezvénynek három téglásbeli diáklány: Kiss Dóra, Széll Réka és Szemcsuk Adrienn népdalelőadása. A házigazdák, szervezők nevében fr. Főcze Bonaventura plébános mondott köszönetet mindazoknak, akik részt vállaltak az est megszervezésében. 

A rendezvénynek sajátossága volt, hogy belépőként egy verssorral kellett „fizetni”. A közönség által hozott idézetek ki is kerültek egy ékes fali táblára. Orth István belépőként Madách ismert isteni biztatását hozta: Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!