Mosoly a maszk alatt

Azt mondják, az igazi tehetség képes a többi szereplőből is átlagos nézőt csinálni.

Túl az Óperencián, a Kultúrpalota színpadán fergeteges előadással indult az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozata. A lelkes nézők, noha a vírusveszély miatt kevesebben voltak, mint ahány személyt a terem be tud fogadni, az előírásoknak megfelelően, maszkban ültek a helyüken, élvezettel hallgatva az előadást.

Bognár Levente rövid beszéddel készült, melyben megköszönte a jelenlévőknek, hogy összegyűltek és a nehéz körülmények ellenére is együtt ünneplik magyarságukat.

„Remélem, hogy október 5-én is egészségesen és nagy számban találkozunk az aradi vértanúk megemlékezési rendezvényének előestéjén a Kultúrpalotában” – mondta Arad alpolgármestere.

Hermann Szabolcs, a Budapesti Operettszínház karnagya Erkel Ferenc Bánk bán csárdásával nyitotta az estet, melyben aradi filharmonikusaink mutatkozhattak be elsőként. Majd sorban az esten fellépő operetténekesek fakadtak dalra, illetve perdültek táncra: Sipos Marianna, Mészáros Edina, Bot Gábor és Vanya Róbert.

A férfiak többnyire frakkban, az énekesnők az előadott dalhoz öltözve álltak színpadra. A legemlékezetesebb Mészáros Edina magyar ruhája és Sipos Marianna egy, a magyar zászló színeit tükröző ruhája volt. A közönség számára szívet melengetően jóleső volt, hogy az énekesnők nemcsak hangjukkal tündököltek a színpadon, hanem öltözékükkel is ünnepi hangulatot teremtettek.

Bot Gábor az est legérzelmesebb férfi előadója volt, míg Vanya Róbert a legenergikusabb, nem is véletlenül, hisz olyan, bizonyára mindenki által ismert dalokat adott elő, mint Kálmán Imre Csárdáskirálynőjéből a Jaj cica, valamint A lányok, a lányok... Sipos Marianna Lehár Ferenc víg özvegyeként mutatta meg igazán kivételes tehetségét, szinte végigfutott az ember gerincén csodálatos hangja. Mészáros Edina lendületes Csárdáskirálynő-részletébe pedig még a zenekar tagjai is beleizzadtak.

Nem véletlenül jegyeztem meg írásom elején, hogy az igazi tehetség a többi fellépőből is egyszerű nézőt csinál, mert még a karmester is nem egyszer mosolyogva fordult az énekesek felé, fél kézzel vezényelve a zenekart, hogy a gyönyörűn éneklőket ne csak hallja, hanem lássa is, ahogyan előadják az operett-részleteket.

A nézőtéren mindenki bizonyára ámulattal nézte a műsort, minden darab végén a legnagyobb elismeréssel illetve az előadókat: vastapssal. Sok dal fináléját végig tapsolták, majd a Csárdáskirálynő Jaj, mamám című dalát már a közönség maga is énekelte.

Azt hiszem, minden néző nevében szólok, ha azt mondom: csodálatos előadás volt, és várjuk vissza az előadókat, természetesen a karmestert is, a lehető mihamarabb, hogy újabb felejthetetlen élményben részesülhessünk.