MÚRE, harminc plusz egy

A címbeli harminc plusz egyet mindenki érti, a MÚRE betűszó talán magyarázatra szorul: a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét takarja. A harminc plusz egy pedig azt jelenti: az Egyesület harminc éves fennállását ünnepelte – egy évvel később, a múlt hét végén, tavaly ugyanis a járvány miatt erre nem volt lehetőség.

Annak idején, 1990-ben az új történelmi körülmények között számos szakmai és civilszervezet alakult meg (vagy újjá), így jött létre, Csíkszeredában a MÚRE (aradiak részvételével is). A jubileumi, kissé megkésett összejövetelre a szokásos őszi táborral egybekötve került sor Gyergyószárhegyen, három napos, eléggé gazdag programmal. Amelyben szerepelt, természetesen a MÚRE-elnök (a nagyváradi Szűcs László) beszámolója, az Egyesület ügyeinek megvitatása, két, Médiaműhely c., vitával végződő előadássorozat, bemutatták a sajtósoknak az utóbbi időben megjelent könyveit, meg a médiáról szóló kiadványokat, kiosztották a szokásos évi sajtódíjakat – de volt közben focimeccs is a 10 éves PRESSing újságíró-válogatott és egy helybéli csapat között. (Mellesleg a toll- és kameraforgatók fényes diadalt arattak 6-4-re.)

Szakmai szempontból az újságírók számára a legérdekesebb rendezvények a Médiaműhelyek, az első ilyen címmel: Mit jelent, hogyan működik a médiában a félrevezetés, megtévesztés? Hogyan függ össze ez a jelenség az újságírói nyelvhasználattal? Védekezhetünk ezek ellen, milyen eszközei vannak az újságírónak, a szerkesztőnek? A két vitaindító előadás egyikét a lapunkból is jól ismert temesvári, a nagyváradi egyetemen oktató Magyari Sára tartotta. A másik előadássorozat még provokatívabb címet kapott: Média-e a közösségi média? Ha igen, akkor miért nem? A hagyományos nyomtatott, sugárzott, illetve internetes médiumok számára mindez lehetőség, eszköz csupán, illetve kihívás, versenytárs? Küzdjünk ellene vagy elég, ha csak használjuk? Úgy hiszem, nemcsak az újságírók számára érdekes a téma, a három előadást az érdeklődő olvasók is szívesen meghallgatták volna. (Az egyiket Keresztes Péter, a temesvári tv magyar adásának szerkesztője tartotta, a másik kettőt médiaszakemberek, a kolozsvári egyetem oktatói.)

(A közösségi médián a Facebook, a You-tub, Instagram stb., az internetes felületek értendők – szerk.)

A szombat délután első fele a MÚRE 30+1 jegyében telt, visszaemlékezésekkel, a sajtó közelmúltjának felemlegetésével, vendégek, partnerszervezetek (köztük a Magyar Újságíró Szövetség, a Magyar Katolikus Rádió, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete, a Székelyföldi Magyar Újságírók Szövetsége, a kitűnő házigazdának bizonyult helyi polgármester) közöntőjével. Az egyik felszólaló, Hecser Zoltán, a MÚRE első, alapító elnöke többek között feltette a kérdést: jobb helyzetben van-e ma a romániai magyar újságírás, mint harminc évvel ezelőtt? Aki gyorsan igennel válaszolna, gondolja meg előbb, hogy 1990-bern sorban álltak az újságokért, ma a legnagyobb hazai (román) napilap példányszáma is alig haladja meg a 30 ezret…

Idei nívó- és életműdíjak

A MŰRE idén is kiosztotta díjait, amelyek egyike-másika mostantól kiváló hazai magyar újságírók (pl. Csép Sándor, Szilágyi Aladár) nevét viseli – a jövőben újabb díjak is nevet kapnak.

A Pro Amicitia, csak időnként kiosztott elismerést egy marosvásárhelyi román újságíró kapta a román–magyar barátság ápolásáért. A legmagasabb elismerésnek számító életműdíjat kapott a temesvári Szekernyés János, akinek hatalmas munkásságát Szabó Zsolt laudálta. Most vette át még a tavaly neki ítélt nívódíjat Keresztes Péter temesvári tévés. A Szárhegyi Kulturális Központ pályázatára beérkezett írásáért kapott (tavaly) díjat Graur János (Temesvár). És újabb névvel bővült a MÚRE örökös tagjainak névsora, amelyben most Rácz Éva, Simó Ágnes, Gáspár Sándor, Ambrus Attila, Karácsonyi Zsigmond és Hecser Zoltán szerepel.

Zárásként, a szombat esti állófogadás után megtartották az újságírók körében kóruspróbának nevezett, nagy sikerű rendezvényt – élő zene mellett.