„Nem akarunk művészieskedő színházzá válni”

A legjobb előadásnak járó UNITER nagydíjjal a tarsolyában tért haza az április 19-ei bukaresti díjkiosztó gáláról Balázs Attila, a Csiky Gergely színház igazgatója.

A Rosencrantz és Guildenstern halott című, tavaly ősszek bemutatott produkciót még három kategóriában jelölte UNITER díjra a zsűri: a legjobb rendezés, a legjobb díszlet és a kortárs brit drama legjobb színpadra állításáért járó különdíj a

British Council részéről. Az örömteli eseményről Balázs Attila direktor az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek:

„Nagy megtiszteltetés volt a számunkra már az, hogy több kategóriában jelölték az előadást, a bronzérem ekkor már a zsebünkben volt. Végül megkaptuk az aranyat, egy nagyon szép bronz plasztika, egy kultúrát mentő átkötött könyv formájában! Nagy megtiszteltetés volt a szakma „krémjével” együtt jelen lenni az UNITER gálán.  A külföldi meghívottak egy része a repülőjáratok felfüggesztése miatt nem tudott eljönni, de aki számít a szakmában, azért ott volt a gálán, a díjazó zsűri, a színházi élet jeles személyiségei. Jóleső érzés, hogy ebben az évben mi is ebbe a krémbe tartoztunk, és ha egyszer beírták a nevünket, akkor a továbbiakban mi is számítunk a szakmában. Ez arra kötelez bennünket, hogy a produkciók minősége továbbra is megüsse azt a szintet, hogy figyeljen ránk a szakma. Ünnep volt számunkra ez a nap és külön öröm volt,  hogy az UNITER fődíjat a kulturális miniszter adta át nekünk. Véletlen egybeesés, hogy az idén Kelemen Hunortól vehettük át ezt a díjat. Egy szó mint száz: nagyon jól éreztük magunkat a gálán!

– Hoz-e változást a Csiky Gergely Színház műsorpolitikájában az UNITER nagydíj?

– Mi repertoárszínház vagyunk. Ha azt mondjuk, hogy úgymond művészi színházi előadásokat készítünk, akkor is figyelembe kell vennünk, hogy a közönségnek játszunk. Én azt hiszem, hogy a Rosenkrantz és Guildenstern halott előadás szól a közönségnek és emészthető, akkor is, ha egyeseknek erről más a véleménye.

Ez egy közönségnek szóló előadás, akárcsak a Hamlet előadásunk, amit szintén a nagyközönségnek játszottunk. A Hamlet hátulról nézve szintén egy érdekes történet a közönség számára,  tragikus, komikus, zenei elemek ötvözete ez az előadás. Minden évben igyekeztünk megtalálni azokat az előadásokat, amelyekkel a szélesebb közönséghez tudunk szólni, vannak gyermekelőadásaink is, talán a mozgásszínház felé törekvő előadásaink szólnak egy bizonyos rétegnek. Emellett van időnk és energiánk elmélyülni olyan előadásokban is, amelyek a szakma érdeklődését is felkeltik, de ettől a díjtól nem válunk „művészieskedő” színházzá: mi a közönségnek akarunk játszani!

–Mi lehet a hozadéka az UNITER nagydíjnak a színház számára?

– Remélem hogy ezzel a díjjal sikerült felkeltettük a figyelmet az előadás és a színház iránt! Mi folytatjuk tovább a munkát, annak érdekében, hogy az előadás eljusson egy még szélesebb közönséghez. Aki látta az előadást, az tudja, hogy elég nehezen mozdítható, de megteszünk mindent azért, hogy megmutassuk másoknak is. Elsősorban fesztiválokon igyekeznénk megmutatni a Rosenkrantz és Guildenstern halott  előadást, de itthon is repertoáron tartjuk és a közönség talán ezután más szemmel nézi majd a produkciót. Ha nem hittek nekünk, talán hisznek majd a kritikának!

– Kérem, emelje ki azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak a temesvári magyar színház történetének legnagyobb szakmai elismeréséhez!

– Én a csapat teljesítményét emelném ki, A csapat szó alatt azt értem, hogy kellett egy jó szöveg,  egy jó rendező (Victor Ioan Frunză), egy nagyon jó díszlet (Adriana Grand tervezte a díszletet és a jelmezeket), kellett a társulat hozzáállása, illetve köszönjük szépen Katona Lászlónak, aki sok turnéja és előadása közepette el tudott jönni a próbákra és a nagyváradi Kardos Róbertnek, mindketten igyekeznek eleget tenni a meghívásoknak és tovább játszanak a darabban. Úgy érzem, a díj jó arra is, hogy a csapat önbizalmát növelje, higgyen abban, hogy talán jó úton vagyunk.  Azért mondom, hogy talán jó úton, mert a kételkedések adják a színház lényegét. Sosem adunk konkrét válaszokat, igyekszünk kérdéseket fölvetni, kételyeinket megfogalmazni, hogy majd a válaszok a közönségben fogalmazódjanak meg.