Nem az ésszel, hanem a szívvel

Tegnap délután nyílt meg a Jelen Házban Maria Lucan (barátai, közeli ismerőseinek Jeni) festőművész, az aradi Ion Andreescu Szövetség tagjának kiállítása.

Egy híján (ha jól számoltam) 40 festményből áll a művésznő legutóbbi, 2020–2021-es alkotó periódusának termése. A korszak, köztudottan, a pandémia időszaka, ami sok művész számára, az időleges bezártság okán, termékeny időszakot jelentett, ugyanakkor rányomta bélyegét az érzékeny művészlélekre, s alkotásai ennek nyomát (is) viselik.

A mostani kiállítás számos alkotásán nyomot hagyott a pandémia, jó néhányon ez a festmények címében is nyomon követhető.

Egy művész azonban mindenképpen halad a maga kijelölte úton, akármilyenek is a pillanatnyi körülmények.

Maria Lucan – némi meglepetéssel hallottam tőle – 2016 tavaszán vett a kezébe ecsetet, addig foglalkozása – közgazdasági végzettséggel menedzser volt – nem engedte meg a festészettel való foglalkozást. Azóta viszont mintha hirtelen be akarná pótolni az addig elszalasztott időt: öt egyéni kiállítása volt – köztük határon túliak –, és jónéhány közös tárlata. A legutóbbi egyéni tárlatát, 2019-ben, a Jelen Házban rendezte meg.

Olyan művész, akinek alkotásai – akár tetszenek maradéktalanul a szemlélőnek, akár nem – valószínűleg első pillantásra felismerhetőek, megkülönböztethetőek a néző számára, mert hogy egyediek.

Kertész Anna, a Ion Andreescu Szövetség alelnöke, maga is amatőr képzőművész,  meglepő pontossággal, hozzáértéssel elemezte (az ilyenkor mondhatni szokásos mellébeszélés, teoretikus semmitmondás helyett) kolléganőjének a kiállítását. Azét a festőét, aki alapjában az absztraktot karolta fel, de a félig absztraktot, a figuratív festészetet is sikerrel műveli.

Augusztus 5-ig a Jelen Ház különtermében Maria Lucan kiállítása megtekinthető.

Mindenkinek ajánlom.