Opera az iskolaudvaron

Sok minden történik egy kereken száz esztendős főgimnázium életében. Tágas előterében kergetőznek az elemisták, fociznak a felsősök, sétálgatnak a nagylányok, elballagnak a végzősök. Ezek hétköznapi, az intézet jellegével összefüggő események

És még annyi minden más megesik egy „öreg” tanintézet aszfaltos udvarán.

De hogy operaelőadásnak is örvendhessen a zenekedvelő aradi, azt soha senki nem sorolta volna a fenn említettek sorába.

Még kevésbé azt, hogy a budapesti operaház előadásának tapsolhasson ilyen eredeti helyszínen.

Vagy talán mégis?

Lehet, hogy váratlan körülmények is közrejátszottak a játszótér kiválasztásában. De ez most nem érdekes.

Lényeg az, hogy a döntés salamoni volt, és az eredmény alapján azt is gondolhatjuk, joggal, hogy a szervezők precedenst teremtettek.

Szóval reménykedünk: nem ez volt az egyszer és soha többé.

A Csiky udvarán péntek este bő félezer néző tapsolta meg a budapesti művészeket, akik egy hosszú turné vége felé is apait-anyait beleadtak, hogy ez a „rendhagyók” sorában is nagyon eredeti színhelyen művészi élményben részesüljünk.

Nagyon ötletes, remek előadást láthattunk. Donizetti legnépszerűbb vígoperája (1832-ben kezdődött el a sikersorozata!) teljesen mai környezetben is majd olyan hatásos volt, mint az Operaház falai, klasszikus díszletek és kosztümök között. A háttért mozgatható színfalként egy sörös (boros?) ládákkal megpakolt kamion képezte, amelyből az epekedő szerelmesek előkapták a vágyaiknak beteljesülését elősegítő „szerelmi bájitalt” tartalmazó üvegeket. (Az már a műszaki személyzet rátermettségén és tapasztalatán múlt, hogy a hatalmas jármű be tudott parkolni az udvarra.)

24 karátos rendezői ötlet volt (Toronykői Attila) a kamion sofőrfülkéjének beépítése a vidám játékba, amelyben még az autóduda is szerepet kapott.

És az sem elhanyagolandó, hogy a világítás is hibátlanul működött, amelyben az aradiaknak is akadt munkája. Akárcsak a rögtönzött nézőtér berendezésében. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy illemhely és hűsítőt árusító büfé is hozzájárult a tökéletes komfortérzethez.

Szóval, emlékezetesen szép esténk volt.

A művészi élményt semmi se zavarta.

Köszönet érte a Magyar Állami Operaház erdélyi turnét lebonyolító teljes társulatának: zenekarának és karmesterének, Cser Ádámnak, a kitűnő hangú szólistáknak (Sáfár Orsolya, Biri Gergely, Rezsnyék Róbert, Szvétek László stb.) és a remekül közreműködő kórusnak. ) Nem kevésbé a főgimnázium igazgatóságának, amely a „gördülő társulat” rendelkezésére bocsátotta az épület udvarát, néhány osztálytermét.

Érthető szövegmondás kitűnő színpadi játék, helyenként a 21. század élő beszédének szavajárásaival megspékelt remek magyar fordítás jellemezte az előadást.

Vörösre tapsoltuk a tenyerünket, s odahaza kipróbálhattuk, mennyire hatásos egy ilyen forró este után a behűtött „szerelmi bájital.”

Az eredményről majd magánbeszélgetésben…