Petőfi – a honvédség arca

Minden kétséget kizáróan: az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc mind a mai napig igencsak hálás téma. A politikusok az azóta eltelt idő alatt – a történelmi kortól függetlenül, ám mindig pillanatnyi érdekeik függvényében – szívesen nyúlnak vissza az akkori események eszményeihez, személyiségeihez.

A tudósokat azonban semmiképp sem lehet megvádolni ez utóbbival. Ezt igazolja az a két könyv is, amelyet az Aradi Alma Mater Alapítvány szervezésében a belvárosi református imateremben mutattak be hétfőn délután.

Baracsi Levente házigazdai köszöntője után, amelyben a közelgő március 15-i ünnepre is utalt, Zakar Péter szegedi történész – szokásától eltérően ezúttal „csupán” műsorvezető szerepet töltött be – mutatta be Kedves Gyula hadtörténészt, a Budapesti Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettesét, aki mind a két kötet létrejöttében hathatósan közreműködött.

A Kedves Gyula, Ratzky Rita szerzőpáros Csataterek Petőfije című könyve a hadtörténész és az irodalomtudós szerencsés találkozásának az eredménye – derült ki a hadtörténész közel egyórás előadásából. A könyv arra keresi a kérdést – a költő versein, levelein és más írásos emlékein keresztül is –, hogy az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc Petőfije csupán egy elkényeztetett, ünnepelt zseni volt-e, aki csak jelmezként vette fel az egyenruhát, s a harcmezőket kikerülve jól odamondogatott a magas katonai vezetőknek, vagy a harcmezőn karddal a kezében is politikai meggyőződését vállaló, életét tudatosan a szabadságért való küzdelemben feláldozó honvédtiszt. A válasz, természetesen, nem egyértelmű, ami magának a forradalom költőjének az egyéniségéből is fakad, és ezt Kedves Gyula előadásának végén így összegezte: Petőfi volt a honvédség arca, aki egyaránt üzent a civileknek és a katonáknak, és ezzel pótolhatatlan szolgálatot tett, ám csapattisztként nem volt rá szükség. A rendkívül élvezetes előadás során igen sok olyan információ, sőt az ezekre vonatkozó kommentár hangzott el, amelyeket még a bennfentesek sem igen ismernek, mindez sokkal részletesebben megtalálható a kötetben, amely a tudományosság mellett az olvasmányosságot sem hagyja figyelmen kívül.

Csikány Tamás, Demeter Lajos, Egyed Ákos, Kedves Gyula, Urbán Aladár Székely határőrök a magyarországi hadszíntéren 1848-ban című tanulmánykötetének bemutatására más sokkal kevesebb idő jutott. Kedves Gyula ezzel kapcsolatban főként azokat a szubjektív vonatkozásokat emelte ki, amelyek a székely határőrök magyarországi bevetését övezték, nem feledkezve meg az aradi kötődésekről sem: a csíki gyalog határőrzászlóalj bázisa Aradon volt, 1849. január 10-i búcsúztatásukig a vár legfőbb védői voltak. Az öt tanulmány a két székely – csíki és háromszéki – gyalog határőrzászlóalj, valamint székely határőr huszárosztály segítségül hívásáról, a helyi mozgósításról, magyarországi hadi cselekményeiről és ezek visszhangjáról szól.