Pici-retró az Aradi Kamaraszínházban

A címből, azt hiszem, két szó kívánkozik magyarázatra.

A piciről minden magyar tudja, hogy az kicsi, sőt kicsike jelentésű. No de ha a mondat elején áll, s szabályszerűen nagy betűvel írandó?

Akkor lehet főnév vagy melléknév is.

Ezúttal főnév, Csonka András színművész beceneve.

A retró pedig eredeti latin jelentése szerint vissza, újra. 

Tehát valami régi, éppen újraélesztett, ma felidézett.

A Pici-retró tehát Csonka András pályafutásának, színészi karrierjének áttekintése.

Namármost, ha egy színész ezt, mondjuk, harmincadik életévében állítja színpadra, az (szerintem) eléggé röhejes. Bár voltak esetek, amikor egy-egy kivételes (zseni) személyiség – most zártuk a Petőfi-évet – már 26 évesen befejezi kivételes pályafutását.

Csonka András (Pici) ma azonban csak 59. évében jár, nagyszerűen néz ki, és eszében sincs pályafutását befejezni. 

Meglepően karcsú, fitt, bár (nem lévén hölgy) megjegyezhetjük: arcán hagyott némi nyomot az idő, már nem olyan „friss”, mint amilyennek az egykori Família Kft. című sorozatban ismerték meg a magyarok. Azóta műsorvezetőként is gyakran foglalkoztatják, újabban egy nagyáruházlánc egyik reklámarcaként, amiről aradi beszélgetőtársa, Némethy Szilágyi Norbert debreceni rendezvényszervező kérdésére azt válaszolta: erre nem szeretne kitérni.

A piszkos pénzügyek. No de valamiből meg kell élni.

Pici mára összegyűjtött akkora tőkét (színházi szerepek, filmek, tévésorozatok stb. szereplőjeként), hogy retró műsort mutathasson be.

Méghozzá sikereset.

Először életéről beszélt a majd szinte semmi színpadképben – két szék, egy asztalka – a fentebb említett moderátor kérdéseire válaszolva. Szerényen, humorosan, önirónikusan – nagyon szerethetően. 

E sorok írójának az önírónia különösen heppje. Aki erre képes, úgy gondolja, gonosz ember aligha lehet.

Mesélt tehát szüleiről, művészpályája kezdeteiről, némelyik mentoráról (köztük Bodrogi Gyuláról).

Az előadás végén film- (vagy videó-)vetítéssel alátámasztottan régebbi szerepeiből idézett, többek között a 16 évvel előtti táncvetélkedőről (ma is fut hasonló az egyik magyar TV-csatornán, más néven), amelyet megnyert, neves partnernőjével, egy fergetes szambával. Amivel biztosan meggyőzte a nézőt, mennyire sokoldalú tehetség.

Hogy megmozgtta az erre reagáló közönséget az általa előadott közismert (régi, retró, mások kreálta, vagy saját) magyar slágerek közös eléneklésére, az az előadóművész érdeme.

Jól szórakoztunk!

Hálásak lehetünk az Aradi Kamaraszínháznak, hogy ide hozta a Maros-parti városba Picit.

***

Egy kis pikantéria.

Az előadás vége felé Pici, egy dal eléneklése után (vagy közben?, nem jegyeztem meg) hirtelen kirohant a színpadról.

Három-négy perc múltán visszatérve elnézést kért a „vele eddig soha meg nem esett” esetért.

Lezárásként egy régi, szakállas, kissé morbid és ízléstelen vicc. 

Hátha valaki még nem ismeri.

– Mi a különbség a halál és a hasmenés között?

– Semmi. Ha menni kell, hát menni kell...

Ha másra nem, az aradi nézők erre biztosan emlékezni fognak.